Ti "megvigasztaljátok" a babátokat, amikor összezuhan a tiltástól? Vagy ezzel lehet elrontani?

Èn nem szoktam felvenni, de elmondani elszoktam. Nem érti meg még, de olyan gyorsan oda jutnak amikor már érti.

Most már sokszor kérem lányomat, hogy adja inkább oda a távkapcsolót és önállóan oda adja. Sokszor cserélek vele. kérem és adja. ugyan ez, hogy jöjjön el mert nem szabad, vagy hagyja abba. így megspórolok egy sírást, mert már most 11 hósan van olyan értelmes hogy tudja, hogy oda kell adni, vagy nem szabad, és még a dackorszak sem kezdödött el igazán így meg is teszi.

Én mindig megvígasztalom, ha rossz neki, akkor is, ha felnőtt fejjel hisztinek vagy jelentéktelen dolognak tűnik. Én is hamarabb megnyugszom, ha szeretettel fordulnak felém, amikor hülye vagyok.

Az engedékenység és a szeretet nem ugyanaz, ha mindent ráhagysz a gyerekre, akkor árthatsz neki,de szeretettel nem. Ha szeretgeted, öleled akkor is, amikor épp megtiltasz neki valamit, az ő érdekében, azt erősíted meg benne, hogy biztonságban van. Szeretettel, öleléssel nem lehet elrontani egy gyereket.

Mondjuk ez a helyzettől függ...

Múltkor kisfiam nagyon kacérkodott vele, hogy megfogja a gázlángot,mert tetszett neki.Na akkor nagyon határozott volt a "nem" és nem babusgattam,mert azt nem lehet és kész,akkor se ha sír.

Viszont más esetekben igyekszem elterelni a figyelmét,mást felajánlani esetleg és nem hagyom magára,de nem is kényeztetem direktbe.

Mindig mondom neki,hogy oké,most már hagyd abba a sírást semmi baj nem történt, csak nem lehet.Kap egy ölelést,aztán folytatjuk amit elkezdtünk.Nem szeretek nagyon leragadni ilyen szitukba, mert hajlamosak átesni a ló másik oldalára,sajnáltatni magukat,azt viszont nem engedem,főleg ha tiltásról van szó.