Anyukák! Nálatok is vannak mélypontok?

Igen, mindenkinél vannak mélypontok, főleg ha nem alszik az ember. Engem a 2,5 évesem készít ki mostanában, ő sem alszik éjjel, meg ő is visít mindenért. Nálunk most az vált be, hogy fél éjjel az ágyunkban alszik. Tudom, nem a legjobb megoldás, de így legalább ő is alszik, mi is, meg a két másik tesója is. Egy-két hete én is rendszeresen kiabáltam velük.

Az enyém is ilyen, mostanában a mélypont alatt vagyok, sokkal. De ha arra gondolok, hogy nem tart örökké, kicsit jobb lesz. Na meg, hogy nem vagyok egyedül. Amikor a hajam tépem és sírok, kinézek az ablakon, és arra gondolok, hogy hány anyuka csinálja most ugyanezt, és szinte már nevetek kétségbe esésemben, hogy na anyukák, kellett ez nekünk? :) Nehéz időszak, embert próbáló. De a gyermekeinknek sem könnyű. Bár még kicsit, már okosak, kinyíltak, és marha ijesztő lehet nekik ez. Nézz rá, milyen pici. Minimum 3szor kisebb, mint te. Képzeld el magad egy háromszor akkora szobában, háromszor akkora bútorokkal, háromszor olyan hosszú és széles utcákon úgy, hogy igazából csak egy biztos pont van veled. Ezek vagyunk mi. És képzeld el, hogy a te biztos pontod, aki 3szor akkora mint te, rád kiabál. Hát elég elkeserítő lehet. De szerintem nem baj, ha nem mindig tudjuk visszafogni, emberek vagyunk, vannak határaink.

Nekem most már az nem hiányzik, de a hisztimentes az igen.

Mindenkinél vannak mélypontot, ne hibáztasd magad. Nekem tegnap volt egy ilyen a négyévesemmel. Itthon volt, egész nap pakoltam, takarítottam,porszívóztam, főztem, etettem, bevásárolni mentünk, haladtunk szépen, aztán délután rátört a hiszti. (azzal kezdődött, hogy ki veszi ki az újságot a postaládából, hiába tettem vissza, már nem volt jó sehogy) Nagyon akaratos, és nehéz fegyelmezni, de ezt még megoldottam. Utána telefonáltam (több hívás is volt), és nem bírta elviselni, hogy nem vele foglalkozom. Harapdált, csapkodott, kiborított dolgokat, rácsapott a beltéri ajtó üvegére...stb, hiába szóltam rá szépen. Aztán már én is kiabáltam vele, ami csak olaj volt a tűzre és a végére úgy felidegesített, hogy kapott egy pofont. Mikor megjött a férjem (gyerekszobában, nappaliban hatalmas kupleráj fogadta, hiába takarítottam egész délelőtt) volt egy hozzászólása a telefonszámla miatt, mert épp nem tudott elérni, amikor akart, és ez volt az utolsó csepp volt a pohárban. Egész este csak bőgtem, ma délelőtt sikerült megnyugodni. Ilyenkor én is azt érzem, hogy rossz anya vagyok, nem bírok a gyerekemmel, meg hasonlók. Szerencsére a gyerkőc reggel vidáman ébredt, nagy puszival indult az oviba. Én meg igyekszem összeszedni és utólérni magam.