Mit csináljak 17 hónapos fiammal, sehogy se marad meg a fenekén, házi munkával vagyis semmivel nem haladok a háztartásban?

Néha a kibukás szélén érzem magam (ez köszönhető részben kismama állapotomnak is elismerem), de ez már annál több. Gyereknevelésileg elakadtam -nagyon-, a kedves maholnap 17 hónapos kölyökről van szó. Már sok ismerősöm rég nem használja (kb. 1 éves kortól) a járókát. Mi még igen. Ennek elég határozott oka van. Ha haladni akarok itthon házi munkával, ebéd főzéssel, teregetéssel, takarítással, muszáj vagyok belerakni Mazsit járókába. Ha járókán kívül van és nem tudok kellő figyelmet fordítani rá, azaz állandóan, akkor kanapén ugrál fején lavórral, monitort, lámpát borígat. Szekrénysort rámol, könyvek lapjait tépdesi, meg ami veszélyes. Nevet rajtam, rajtunk. Tudja, hogy mit nem szabad, de csak azért is. Van játéka, könyve, de hiába megyek oda hozzá 4-5 percenként, nem tud fenekén meg maradni. Nem egyszer borítottam fel a konyhában fel valamit, vagy égettem oda amiatt, hogy azonnal ugrani kellett beavatkozni rossz csont kölök tevékenységébe. Teregetésbe se tudom igazán bevonni, mert a szárítót kinntre (folyosó vagy erkély) kirakni, mivel magára rántaná. Etetőszékben régebben egész elvolt, amíg pl. pucoltam zöldséget (addíg vmi játékot, kanalat kapott kezébe, vagy rágcsálni való).Azt étkezésen kívül ott se marad meg, ORDÍT, VISÍT benne. Ma délelőtt végig üvöltötte szinte a reggelt és a délelőttöt. Ebédre annyi ereje sem maradt, hogy kajálni tudjon, elájult ágyikójában.

Szóval, tudom, hogy rövidesen összepakoljuk a járókát (gyerek puffer tárolót), mert se az én idegeim, se az Mazsi gyerkőcé nem bírják. Arról meg halvány lila gőzőm sincs, hogy utána, hogy terelgetem gyereket. Hadakozunk, és úszik a lakás majd biztos. Anyukám höbörgőtt, hogy miért is akarnánk a ketrec használatát felfüggeszteni, hiszen az még majd akkor is jó lesz, amikor Mazsi 21 hónapos lesz és itt lesz már a kistesó. Szerintem arról teljesen elfelejtkezett, addígra simán kimászik belőle.