Tényleg igaz az a mondás h kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond?

Az elsönek: neked biztos nincs gyereked, mert ha lenne, akkor tudnád, hogy a gyerekkel igenis van gond, ha más nem, akkor anyagi gondok, idönként betegek, stb.

A kérdezönek: az igaz, hogy a kicsikkel más gondok vannak, mint a nagyobbakkal, de azért ilyen egyértelmüen nem lehet kijelenteni - az eredeti értelemben arravonatkozott, hogy a nagyobbak sokkal többe is kerülnek, meg még nem is fogadnak szót a szülöknek.

Nekem is iker fiaim vannak, de már 20 évesek - azt nem mondanám, hogy most több a gond velük, csak más. Amiért a kicsiknek veszel egy cipöt, abból a nagyoknak legfeljebb (kis túlzással) cipöfüzöre futja, most téma nálunk a továbbtanulás, ami kettönél azért nem éppen egyszerü, se a szak kiválasztása, se a költségek.

Ne hagyd, ahogy ijesztgessenek, elöre úgyse tudod, hogy mi hogy is lesz, csak annyi a biztos, hogy másként, mint ahogy az ember tervezi.

Gratulálok a kisfiaidhoz és sok örömet kivánok velük.

Előző válaszolónak: félre érted az egészet, ezt a mondást nem szó szerint kell érteni, hanem azt jelenti, hogy minden kornak megvan a maga jellegzetes problémája.

Nekem már nagy (18 és 20 éves) fiaim vannak, és a mondás annyiban igza, hogy minden korban más és más jellegű gondok és problémák ütik fel a fejüket.

Amikor még pici a babád, akkor a legnagyobb gondod az, hogy vajon eleget szopik-e, azután majd ha megtanul menni, akkor az, hogy szaladgálni kell utána, meg figyelni, hogy merre van és mit csinál, nehogy kért tegyen magában.

Iskolás korában majd jönnek a lecke és a tanulás problémák, később a kamaszkorral ezermillió más probléma, aztán amikor kezdi felnőttnek képzelni magát, akkor aztán már semmit, de semmit nem fogsz jól látni, mert "Anya Te ehez már öreg vagy"... és sorolhatnám. :-)))

Szóval a lényeg, hogy az ember egy idő után úgy érzi, hogy megoldott egy problémát és másik három jött a helyébe. És a régi probléma attól kezdve már nem is tűnik olyan nagy dolognak, mert most ezt az újat kellene valahogy megoldani, de "Úristen, hogyan???"....

Szerintem ennyiben igaz a mondás. És ez nem riogatás, hanem az élet természetes velejárója.

16:41 vagyok.

bocs, de közben többen is írtak, temészetesen az első bekezdés az első válaszolónak szólt.

hát a többiekkel egyet értek egyre nehezebb

van egy 12 éves fiam

ikerpárnál nemtudom hogy van de rokonaimtól tudom mert nekik ikreik vannak ezek történntek:

nem annyira önnálóak sőtt mi több a fiúikerpárnál nagyon egymásra támaszkodnak

kisgyerekkorban az ikrek a hasonlóságukat kihasználva verik át a mamájukat

suliban meg a tanárok keverik folyton és ezt is szeretik az ikrek

de miközben egyre nagyobbak lehet látni az ikreknél hogy nehezen önállósulnak mert egymásnélkül semmi

vannak olyan ikrek akik sírnak ha szét ültetik és olyan ikrek is vannak akik mindig együtt rosszalkodnak a suliban meg oviban és ha egyik ikerpár tagja hiáynzik a másik iker nem csinál semmi rosszat ott sőtt nagyon magányos ilyenkor és elvonul néha sírni