Hogyan szankcionálható egy baba?

Szankcionálni? Atyaég.

Ennyi idősen még neked kell mindent megtenni azért, hogy ne érje el a virágot. Nem hiszem, hogy ne lehetne olyan helyre tenni, ahol nem fér hozzá, de ha mégis így van, akkor 1-2 évre vidd át a növényt anyádhoz, anyósodhoz, szoszéd nénihez, vagy akárhová.

Szerintem egyet tudsz tenni: határozottan (de nem mérgesen, vagy kiabálva) rászólsz, hogy nem szabad, aztán megfogod, és elviszed onnan, utána meg megpróbálod lekötni a figyelmét valami mással, hogy ne menjen vissza.

Nekem csak hét hónapos a fiam, kb. másfél hónapja kezdte, hogy az előszobában a cipős polcon lévő cipőkkel akar játszani, én a fenti módszer szerint járok el. Most ott tartunk, hogy amikor odamegy, nyúl a cipők felé, rászólok, hogy nem szabad, akkor gyorsan visszahúzza a kezét, aztán persze van, hogy újra próbálkozik, nyilván ekkor elviszem. Olyan édes egyébként, hogy a cipős polcnál már érti a rászólást, de ha máshol lát cipőt, vagy papucsot (pl. erkélyajtónál a papucsot), akkor nem érti, ha rászólok.

summa summarum, nem lehet még szerintem szankcionálni, csak elmondani, hogy nem szabad, és elvinni onann, előbb utóbb rögzül, persze először csak bizonyos helyzetekhez kapcsolva, nem általánosságban. Illetve próbáld minimálisra csökkenteni a "nem szabad helyzeteket" :)

mikor édesanyámnak meséltem rola, hogyan telik az egyéves fiunkkal a nap...pakol, kiveszi, beteszi a dolgokat..kiszorja a virágfoldet, leveszi a polcrol a cuccokat stb. teljesen megbotránkozott..hogy bizony elolunk o semmit nem tett el..de nem is nyultunk hozzá, mert elég volt ránk szolni és értettuk a nemet..na és akkor csak mondta mondta, hogy a mai lusta anyukák inkább kiuritik a lakást mintsem, hogy megtanitsák a gyereknek, hogy mit szabad és mit nem. hiába mondtam neki, hogy a kezére is már rácsaptunk- és egy nap 50szer is rászolok, elhuzom onnan, határozottan elmagyarázom neki, hogy nem és nem és nem..o akkoris folytatja.

szerinte ez a mi generácionk hibája, hogy a gyerekek, babák elol el kell pakolni..bezzeg 35 éve, biliztették a gyerekeket 10 honaposan, foztek napi kétszer-háromszor nekik stb. stb.

gyereke válogatja...első gyerek semmihez nem nyúlt, csak a saját játékait pakolgatta...

második gyerek az ellentéte..meg nem áll és csak pakol...

olyan gyorsan eltelik ez az időszak...szankcionálni nem lehet, lehet elmondani, hogy ez nem jó, és meg lehet őket kérni hogy ők pakolják vissza...gyorsabban kinövik mint hinnénk

Hú, 5-ös, nekem erről az a véleményem, hogy a szüleink generációja gyakran a nosztalgia rózsaszín felhőjén keresztül szemléli a világot. Nem hiszem, hogy a mai gyerekek (főleg a babák) rosszabbak, vagy jobbak lennének, mint mi voltunk. Így azt sem hiszem, hogy mi nem pakoltunk, és elég volt csak ránkszólni, és tudtuk mi a dolgunk.

Én amúgy úgy vagyok vele, hogy ami tényleg veszélyes lehet, azt elpakolom, ami pedig kevésbé veszélyes, ott tanítom, hogy nem szabad. Pl. a konyhai kukát, amiben lehet akár éles tárgy, azt elraktam, de a pelenkás kukát nem, ott szólok, hogy nem szabad. Növényeket, mérgező anyagokat elérhetetlen helyre tettem, konnektorokat bedugtam, de pl. a papucsokat nem, ott szólok.

(4-es voltam)

Határozottan (ami egyáltalán nem egyenlő a kiabálással!!) annyit kell mondani, hogy "nem" vagy "nem szabad". És elhúzni a kezét. Arra készülj fel, hogy ezt akár százszor, kétszázszor is el kell mondani.

Én átnyálaztam anno a szakirodalmat és gyönyörűen leírják a forgatókönyvet, ami valóban úgy működik. Most egy éves a lányom, rajta látom, hogy a gyermeklélektan tényleg "univerzális".

Neki a konnektor a mániája. Be van dugva, nem veszélyes, de elvi okokból tiltjuk - máshol nem lesz bedugaszolva.

Ha már látom, hogy kinézte magának, vagy közelít, mondom, hogy "nem". Igen, rengetegszer, már vagy 3 hónapja. Most jutottunk el a következő lépcsőig:

nyúl felé, közben néz rám, mondom, hogy nem, ő is rázza a fejét, hogy nem, de belenyúlt. Odamegyek, elhúzom a kezét, ismét nemet mondok és arrébb fordítom.

A következő lépcsőfok az lesz, hogy nyúl érte, közben rázza a fejét (akinek előrébb tart a beszédfejlődése, esetleg mondja is, hogy nem) és félúton visszahúzza a kezét.

Majd ezután következő fázis: betartja a szabályt és másokat is figyelmeztet, ha ők nyúlnak oda.

A külső tiltás így válik belső motivációvá.

Ami nagyon fontos:

- nem kiabálunk vagy viselkedünk agresszívan

- következetesen, minden egyes alkalommal tiltjuk, nincs kivétel (most szabad, holnap nem, aztán megint szabad)

- nagyon-nagyon sokszor ismételjük a tiltást és nem várunk azonnali eredményt

Ha ezeket betartod, néhány hét/hónap alatt látványos lesz a változás.