Mennyire vagytok türelmesek?

Tudod, ez az egyik tulajdonság, amin nem igazán tudsz változtatni. Vannak olyanok, akiknek a hátán is lehetne fát vágni és vannak temperamentumosabb emberek. Ha te ilyen vagy, nagyon nehéz lenne magadra kényszeríteni másfajta viselkedésmódot. em,ellett a gyerekek borzasztóan megérzik, ha valaki nem hiteles. Gondolom, egy ideig te is kéred, próbálod más felé terelni a kisfiadat és csak a végső dolog, hogy felcsattansz... nem baj, ha kicsit megijed, hisz hozzászokik. Ugyanúgy szeret így is, hisz hozzád bújik :)) Egyébként én is hasonló vérmérsékletű vagyok mint te. Tűrök, magyarázok egy ideig, de ha végképp nem értik meg, akkor felemelem a hangom... soha nem volt emiatt baj. a 3 nagy teljesen normális, szerintem (és mások visszajelzései alapján is9 jl nevelt gyerek, lelkileg is teljesen rendben vannak, tehát nem érhette őket komoly lelki trauma kicsi korukban :)) A pici meg egy kis huncutka, ő is kipróbálja naponta többször is, meddig mehet el...és bizony, van, hogy hangosabban szólok...aztán vagy hízelegni kezd, vagy nála is eltörik a mécses, de hozzám bújik, így biztosan nem haragszik rám:))

Szia! 14 hós a kisfiam. De bizony nálam is elszakad a cérna néha. Egyszer annyira, hogy "ledobtam az ágyra". Nem hagyta magát pelusozni, plusz a meztelen fenekére is rávágtam. Nem győztem tőle bocsánatot kérni. Azóta inkább káromkodok egy nagyot, mint hogy rá kiabáljak, de persze előfordul. Nyugi, nem vagy ezzel egyedül.

én nagyon türelmesnek gondolom magam, pedig kb,. hasonló dolgok vannak nálunk is, mint amit az első leírt. de akinek ördögfiókája van, mint nekem is, annál ez a szint már nagyon türelmesnek minősül. amúgy én is egy elég impulzív, hamar robbanó ember vagyok, de igyekszme magam visszafogni, gyakran tudatosítom hogy nem direkt csinálja (na jó, direkt csinálja, de nem úgy, mint egy felnőtt), és hogy azzal csak rosszabb lesz, ha sokat kiabálok. fú, nehéz. :)

Hát én sem vagyok a türelem mintaképe.Próbálom,próbálom,de nem mindig sikerül.Sajna szoktam hangosabban szólni,és biztos még fogok is,dehát senki sem tökéletes.A férjem azt mondja,még így is,hogy ahhoz képest amilyen türelmetlen valójában vagyok,a gyerekkel mérhetetlenül sok türelmem van...Azért ez megnyugtató..-)