Ti hogy vagytok ezzel? Csalódottak vagytok, vagy ugyan úgy csináltok ezt azt baba mellett is?
Elősször is, van egy majdnem 1 éves kislányom. Imádom. Örülök, hogy van.
Terhesség előtt lovagoltam, lovasoktató voltam. Ugye voltam álmaim, hogy majd versenyek stb stb. 23 éves vagyok.
Talán ebből már sejthető, hogy nem tervezett baba volt. Ami nem baj, félre értés ne essék!!!
Na az első kérdésem az lenne, hogy ti ezeket az álmokat baba mellett is megvalósítjátok, vagy pár év múlva, mikor már nagyobb, vagy lemondotok róla inkább?
Mert én lemondani nem szeretnék!! De! Tudom, hogy azért ehhez nem árt egy kis támogatás, legalább a párunk felől. Ami nekem nem nagyon van. Pedig megérti a párom, nem egyszer meséltem neki el, hogy mi bánt stb. De valahogy mégse tesz afelé semmit, hogy támogasson.
A másik, hogy az utóbbi 1-2 évben komolyan mintha elátkoztak volna minket, bevonzzuk az összes rosszat. Párom is elég furán áll a dolgokhoz. És lassan már én is. Konkrét kezdek beletörődni hogyha valami nem sikerül, akkor ez van. Pedig sose voltam ilyen. Az tény, hogy mindig nagy elvárásokat állítottam magam elé még most is, ezért nagyobbak a csalódások. De akár mien mélyen is voltam, mindig felálltam. Most is próbálok pozitívan gondolkodni, próbálok nem elveszni. De ez így mint családként egyedül már elég nehéz.
Azt kell tudni rólunk, hogy egy átlagos család vagyunk. Átlagos jövedelemmel. Most próbálunk majd házat venni. Kisebb nagyobb sikerekkel. Itt is páromon múlik. De néha elég nehezen intéz ezt azt a munkahelyén. Sokszor rá kell szóljak.
Meg ami kicsit bosszantó, hogy pàrom nagyon sokmindenre azt mondja h nem tehetjük meg. Tisztában vagyok azzal h hol a határ. De néha még olyanra is mondja amire nem kéne. Pl h most míg itthon vagyok a picivel tanulhatnék. De egyből h nem tehetjük meg.
Meg a masik, hogy mondja, hogy nem azért lett gyerekünk hogy más vigyázzon rá. Ezt alá is írom, de szerintem fél évente 1x nem halna bele senki se ha 3 óra hosszára vigyáz rá a nagyi míg mi pl moziba megyünk vagy valami. Hozzá teszem. Mióta megszületett 1x voltunk el kettesben.
De mint írtam egyedül nem birok ennyi minden kordában tartani.
Ismerem a párom, tudom mien. Egyebként jó mindenben. Nagyon sok mindent megcsinál itthon, igyekszik, hogy mindenünk meglegyen. De ezek a dolgai, meg h nem igazán támogat. Itthon vannak a lovaink, ráadásul anyósnál lakunk. És lassan 1,5 éve nem lovagoltam...
Szóval segítsetek. Adjatok jó vagy rossz tanácsot. Jöhet hideg is mekeg is.
válasza:Nekem ez kicsit úgy jön le, hogy csalódott
vagy, mert fiatalon volt egy álmod, csak "bebecsúszott" a baba, és most úgy érzed, nem éltél, nem valósítottad meg a terveid.
Szerintem ha a lovaglás hobbi marad, akkor semmi gond, egy 1 éves gyerek elég nagy, jön a nyár, anyósod eltolja egy órára sétálni babakocsiban, vagy elviszi a játszótérre, vagy vigyáz rá, míg ebéd után alszik, Te meg lovagolsz másfél órát.
Versenyekre nem gondolom, hogy el fogsz már jutni.
A közös programokat szervezd le. Veszel két mozijegyet, vagy lefoglalsz egy asztalt
egy étteremben, és mondod a férjednek, hogy öltözzön. Persze akkor, ha van valaki, aki vigyáz a babára.
Ezeket most kéne kialakítani, megbeszélni, mert Te lassan befordulsz otthon, ő meg nem érti, mi bajod.
Kommunikáljatok.
válasza:Szia!:)
Nekem is fiatalon lett babám (22 éves vagyok, a lányunk tavasszal lesz 1 éves).
Én pl. nagyon féltem a terhességem alatt, mert mindenki ijesztgetett, hogy milyen nehéz lesz, évekig zombik leszünk, a kipihentséget hírből fogjuk ismerni és semmire nem lesz időnk. Szerencsére pozitív csalódás lett, mert a lányunk egy tündér, imádja a társaságot és vihetem magammal mindenhova, simán elvan mással is és jut időnk a párommal egymásra és saját magunkra is.
De én is éreztem úgy, hogy ez nekem kevés és akkor elkezdtem egy új nyelvet tanulni (heti 60 perc, nem megerőltető), más hobbikat kerestem. A férjemmel is csinálunk programokat kettesben, vagy akár úgy, hogy a barátainkkal közösen, szerintem erre is szüksége van mindenkinek, hogy ne golyózzanak be. Vagyis én, ahogy magamat ismerem, nem bírnám azt, hogy egész nap csak a gyerekkel vagyok és senkivel nem tudok felnőttként beszélni.
Nálatok szerintem az a gond, hogy a párodnak igénye sincs arra, hogy elmenjetek pihenni pár napra, vagy akár csak egy délutánt eltöltsetek kettesben... És leginkább ezt kéne vele megoldani, hogy ő is lássa, ez így nem jó, főleg hosszabb távon.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!