Miért sikítoznak, visítoznak, kiabálnak, zajongnak folyton az embergyerekek más élőlény gyerekeihez képest?

Javaslom két kutya beszerzését. Vagy két papagájt. Egyedül csendben van, de amint van társasága, kommunikálni próbál. Ha nincs és unatkozik, akkor is.

Nézz meg egy csoport felnőtt embert. Azonnal zsizsegnek. Pl. orvosi rendelő: az összes öregasszony egyszerre sápítozik, kórusban.

A hangadással az elején legalábbis ugyanúgy az életbenmaradás a céljuk, mert felhívják az anyjuk figyelmét arra, hogy pl. éhesek vagy más egyéb kezelendő bajuk van.

Sőt olvastam olyat is, hogy azért is bőgnek, hogy ne legyen idejük a szülőknek újabb gyereket összehozni, így ne legyen "vetélytárs", csak az ő ellátására figyeljenek. De ez utóbbi nem tudom mennyire volt megbízható forrásból.

De amúgy a filmekben is mindig ezen gondolkozom, hogy ha kisbabával kerülnek mondjuk egy civilizációtól elzárt területre, akkor eléggé hátrányos hogy úgy üvölt, hogy nemcsak az anyja de az egész kontinens visszhangzik adott esetben.

Amúgy neveléssel azért kontroll alatt lehet tartani ezt a vinnyogást, de annak a sikeressége is elég soktényezős lehet.

Attól is függ hogy milyen családban élnek, meg milyen körülmények közt. Én falun nőttem fel egy szomszédmentes házban, hatalmas élettérrel és persze gazdasággal. Ha síkítoztunk volna gyerekkorunkban, ott senkit sem zavart volna. Mégsem sikítozott senki aki abban a házban nőtt fel. Mert ideális élettérnek éreztük, nem éreztük azt hogy valami bizarr lenne.

Míg ma van egy panelházam is amiben legtöbbet lakom. Itt már nap mint nap találkozom visító gyerekkel vagy egész napra bezárt és kínjában vonyító kutyával. Mivel a természet nem úgy hozta létre egyiket sem hogy bezárják. És úgy sem hogy a szülő foglalkozik mindennel csak épp a gyerekével nem. Így a gyerek megpróbálja jelezni hogy élve született és foglalkozzanak vele, ha netán a szülő elfelejtené. De nem teszi, hanem szerinte a nehéz munkát ő már elvégezte, a többi az államé. Bármelyik állat foglalkozik a csemetéjével. Például a macska nyalogatja, szoptatja, játszik velük még felnőtt macska létére is. De például a tévében a Walker a texasi kopó sorozatban volt egy jelenet, amiben a kislány megkérdezte az üzletember apját:

- Apu, játszol velem?

- Kislányom, tudod hogy nem érek rá, dolgozom mindig.

Majd átadott egy bankjegyet a pincérnek hogy játsszon a kislányával. Perszer nem tetszett a kislánynak és visítozott. Miért nem? Hát mert nem a pincér volt az apukája, a valódi apukája feleségül vette a munkáját.

Például itt egy sokgyerekes család akik a természetben élnek, a két szülő főállása a gyerekekkel való foglalkozás:

A Paulics család élete a göcseji erdőben

https://www.youtube.com/watch?v=H04li18pgGY

Egyik gyerek sem sikítozik. Két okból:

1. Természetben élnek, ott ahova a természet az embert alkotta.

2. A két szülő egész nap velük van. Ahogy minden más állatnál is így van rendjén.

Amíg e sorokat írom, a panelház emeletein egyik lakásban úgy visít egy gyerek mint akit nyúznak. Egy másikban meg egy kutya, szintén nyúzásra adva gyanút. Mivel a természet egyiket sem úgy hozta létre hogy felhasználják CSOK vagy családi pótlék céljára, vagy pórázon vonszolják életunt zombiként, a nap többi részében meg beton kriptába zárva.

Jelzi hogy baj van.

Alapbol hanyagolják otthon, vagy verik büntetik, nem etetik nem altatják nem segitenek semmiben, lepaszolják, tv-ztetik, az ilyen de még az extra lightosan is ezt kapo gyerekek (pl akikbe sulykolják hogy rossz vagy, nem ülnek le vele naponta jatszani), azok utcán is ilyenek. Kb sos sos sos a jelentede

Ha a gyerekek látnának meghalni pár másik embert, egy szavuk nem lenne, ha mondjuk, hogy most csend legyen.

Az állatokban benne van a bújkálás és rejtőzködés, mi csúcsragadozók ilyennel nem rendelkezünk.

Amúgy van kutyád? Pont most vettek itt egy kiskutyát, 6 hónapos lehet, egyedüli kutya, egész nap vonyít, szűköl és próbálgatja a hangját. Most is. Ezzel szemben az embergyerek csendben alszik a szobájában.

A kisegerek is cincognak, ha nincs senki a láthatáron. Menj már el egy madárházba, hatalmas a hangzavar.

A verebeknél is folyton csipognak a kicsik.

Annyira nem vagyok otthon ebben a témában, de én ezeket tapasztaltam.

Amúgy igen, mi hangosak vagyunk, hangosan beszélünk, kifejezzük magunkat, mert nekünk egy csomó gondolatunk van, de egy szarvashoz képest vagy egy medvéhez képest, esetleg bálnához vagy csak a sarki kutyához képest csendesek vagyunk, nem hiszem, hogy hangosabb lennék annál az óriáskutyánál.

Honnan tudod, hogy az oroszlánkölyök nem vinnyog az anyjának ha valamit akar, zavarva ezzel a csoport többi tagját?

A természeti népek babái szerintem azért nem sírnak annyit, mert egész nap az anyjukkal vannak, rájuk kötözve, így nincs is miért sírni, tudják, hogy biztonságban vannak. Ezalatt mi "okos, kulturált" modern emberek kiságyba tesszük, külön altatjuk a babákat, babakocsiban toljuk. Ha nem érzik valakinek a testközelségét, az azt jelenti az ő szintjükön, hogy egyedül vannak, megeszik a ragadozók.

A nagyobb gyerek, aki már tud beszélni, az is így kommunikál. Ők még nem tudják szépen elmondani az érzéseiket, nem tudnak csendben elszámolni tízig ha idegesek. Az érzelmeiket, indulataikat hangokkal tudják levezetni, csak hangot kiadni.

De a mi ereszünk alatt szoktak lenni kismadarak, egész nap csipognak, meg a kismacskák is nyávognak ha nincs a szájukban az anyjuk melle.