Sport és zene kötelező? Mennyire vagytok ebben szigorúak?

A kislányom 8 éves. Mindig foglalkoztunk vele, fontos volt, hogy jó alapokkal induljon az életben, ez a mai napig az. Engem is járattak gyerekként zeneiskolába, különböző sportokra, és nála is szerettem volna, ha szereti a zenét, vagy megtanul úszni, stb.

Így zongorázni tanul, és heti 3-szor úszik. Az úszással hadilábon áll... Amíg kisebb volt, csak egyedül ő volt a tanárnővel, akit nagyon szeretett, tündér volt a hölgy, akihez jártunk. De idén szeptembertől átkerült egy csoportba, hasonló korú gyerekek közé. Nem szeret járni, folyton a kifogások mennek, meg hogy fáj a hasa/feje/lába. Pedig ügyes amúgy, az úszóversenyeken is jól teljesít, nincs rá panasz. De azt mondja, nem szeret odajárni. Átérzem, milyen, ezért megegyeztünk, hogy nem kell járnia, de akkor választ egy másik sportot. Oké, ennek örült nagyon. Viszont az anyám felcsattant, hogy miért engedem ezt, ha elkezdte, "igenis csinálja végig". Meg hogyha majd az iskola nem tetszik neki, onnan is kiíratom?!

Azért vagyok ebben engedékenyebb, mert az anyám nekem sosem engedte, hogy váltsak, vagy abbahagyjak valamit. Elsősként elkezdtem furulyán tanulni, és hiába nem szerettem, hiába nem érdekelt és tanultam volna más hangszeren, nem engedte. Ennek az eredménye, hogy a mai napig utálom az egészet, és semmire sem emlékszek belőle, pedig 7 évig tanultam. Az úszással is ezt csinálta. Én voltam a legkisebb a csapatban, mindig piszkáltak a nagyobbak, volt hogy lenyomtak a víz alá, úszás közben "visszahúztak", stb. Ahogy nagyobb lettem, sokszor inkább elbújtam az öltözőben, hogy ne kelljen felmennem a medencékhez, később már el sem mentem az uszodába. 16 éves voltam, mikor közöltem, hogy nem fogok odamenni többet, de mire a bátorságom megjött, az 10 évbe került. Azóta sem úsztam, fürödtem medencében, még a miénkben sem. Ezt szeretném elkerülni a lányomnál, hogy ne azért sportoljon, mert "muszáj", hanem mert szereti, jól érzi magát és kikapcsolja.