Milyen szabályaitok lesznek szülőként?

Eddig két szabályt fogadtam meg. Nyitottságra, elfogadásra fogom nevelni a gyerekemet és minél kevésbé szeretném majd behatárolni (pl vallás). Ami olyan, azt döntse majd el maga, hogy mondjuk (maradva a példánál) érez-e magában kellő ambíciót a vallás irányába.

Ami pedig az alkoholt, drogot, cigit illeti - sosem a tiltás a megfelelő mödszer, hisz ismert, hogy milyen finom a tiltott gyümölcs. Ráció, ráció, ráció!

Egyessel értek egyet.

Nyitott szeretnék lenni, meghallgatni a gyereket hogy mi a gáz mi a jó stb. Én szüleimmel sosem ápoltam jó kapcsolatot mindig azt hitték tudják mit szeretek és sose kérdeztek és sose hallgattak meg ezen szeretnék javítani majd. Mai napig azt hiszik jó szülők voltak de rengetegszer tiportak földbe végig általános iskolás koromban. Mai napig visszagondolok semmi racionális dolgot nem látok benne hanem szerintem nagyon *fehér ember*szemmel nézve kegyetlenül büntettek. És tényleg ami legjobban fáj a megalázás módszerét szerette édesanyám használni ez szerintem mai napig kihatással van az életemre.

Az elsővel egyetértek, de még akarok hozzáadni.

Próbáljon minél optimistábban gondolkodni, de ne essen a ló túloldalára.

Ne féljen lépni, sajnos én nagyon nehezen döntő típus vagyok. Illetve azt, hogy gondolja át, hogy kihez mennyire kellene kedvesnek lenni, és ki az, akivel egyáltalán nem. Jónak tartom a kedvességet, de sajnos a mai világban sok ember a kedvességet kihasználással fizeti vissza.

Én már nevelek kettőt. Igazából a mának élek és úgy vélem ha ma jól csinálom, megfelelő gyökereket, elveket, bizalmat, kötődést tudok kialakítani, akkor az alkohol és társai korszak jön majd magától.

Gyereket nem tízen évesen kezdünk nevelni, mikor már ott a kezében a 100-as marbi meg a sör. Hanem sokkal sokkal hamarabb.

Jelenleg a 3 éves fiammal 3 szabályozni van:

- Mindig hallgatsz apára, anyára, a gondozó felnőttre (nyilván neki az adott felnőttet mondom, mint Mama, Tata, Marcsi néni, stb)

- Nincs verekedés, veszekedés (3 éves fiú, aki elég kemény módját választotta az akaratérvényesítésnek)

- Ha bármi baj van, bárki bánt, nem érzed jól magad egy szituációban szólj! Apának, anyának, bárkinek aki ott van. Mindig megyünk, mindig ott leszünk. Mindent meg lehet és meg kell beszélni!

Én amire próbálom tanítani a gyereket, mindaz, amit én fontosnak vagy jónak láttam saját gyerekkoromból. Pl merjen önálló döntéseket hozni, felelősséget vállalni, nem akarom én beszabályozni minden téren, azt szeretném, hogy merjen kezdeményezni és hibázni, és igenis érjék kudarcok, hogy tudjak neki segíteni ezeket megtanulni kezelni.

Az adott példákra nézve ha majd ott tart, ha úgy dönt iszik, cigizik vagy pasizik, akkor tudja az mivel jár, és vállalja érte a felelősséget, ne mások akarata befolyásolja. Persze bízom benne, hogy nem fog dohányozni vagy sokat inni, de azt tudom, hogy erre nem lesz ráhatásom. Az én életemben közvetlen közelről voltak nagyon durva ellenpéldák a káros szerekre, de tudom, hogy ezt hiába mesélem el, elmondva kevésbé sokkoló, mint látva.

Pont úgy vagyok vele, mint az #5-ös, hogy nem 10 évesen kezded el nevelni a gyereket, viszont ha már vannak stabil alapok, akkor a kamaszkori lázadáskor is lehet mire építeni, akár az említett esetekben is. De majd hozza magával az élet, lehet, hogy nagyon értelmes lesz és felelősségteljes (még csak egy hónapos a lányom, nem igazán tudom ezt még előre :D ), akkor elég lehet vele csak értelmesen elbeszélgetni aztán rábízni a döntést, tudván, hogy megbízhatok benne, de ha valami nagy lázadozó léhűtő lesz, akkor kénytelen leszek szigorúbban fogni.

Egyébként a célom egyelőre az, hogy egy feltétel nélküli bizalmat építsek ki benne, hogy tudja, ránk az apjával mindig számíthat és bármi van is, akármi rosszaságot csinál, mindig szeretjük és hozzánk bármikor jöhet. Ezt már most elkezdhetem legalább :D A többi dolgot meg úgy gondolom, hogy kár előre kitalálni, csak magamat fogom az őrületbe kergetni, ha rugalmatlanul akarok idealizált szabályrendszer szerint élni.

Semmit sem fogadtam meg. Előre eldonteni, milyen szülő leszel, akkora hülyeség, mint az újévi fogadalmak. Már csak azért is, mert mi 3-an vagyunk testvérek, teljesen különböző személyiségek és teljesen más elvek és módszerek működtek nalunk.

Úgy fogom nevelni a fiam, ahogyan azt látom, hogy neki beválik.

Maximalista szülők gyermekeként az első dolog, amit megfogadtam, hogy nem érdekel, ha nem tökéletes a rajza, ha négyest kap az iskolában,nem minősítem hülyének, nem kiabálok amiért eltört egy poharat... stb., illetve ahogy már előttem is írták: mindent meglehet beszélni.

Még nincs gyerekem, de pályakezdő pedagógusként dolgozom, s azt látom a legtöbb gyerek folyton magyarázkodik, tökéleteset akar, mert az az elvárás.