Hogyan bírkóztatok meg magatokban azzal, ha nem olyan nemű lett a gyermeketek, mint amire számítottatok?
Tényleg az a legfontosabb, hogy egészséges legyen, eznem kérdés.
Inkább arra gondolok, amikor valaki mondjuk akár már a baba előtt lányos vagy fiús anyukának képzeli magát. Még nem vagyon terhes, de őszinte leszek, mindig lányos anyukának képzeltem magam, pedig sok fiúbarátom van, nem vagyok az a szoknyás-sminkes nő:D és rengeteg olyan erős, motiváló nőt ismerek, akiknek fiú gyermekük született először, és eskü nem vagyok fanatikusan lány rajongó, de egyszerűen nagyon egy kislánnyal látom magam előtt ezt a babázós időszakot, de persze biztos vagyok benne, hogy egy kisfiú is csodás csak tartok attól, hogy kimondják hogy "kisfiú" és akkor ott nehéz lesz átállnom. (a párom amúgy ugyanígy van a fiúval)
Az biztos, hogy nem szeretnék úgy gyereket vállalni, hogy ezeket az érzéseket nem tisztázom magamban, és érdekelne, hogy ti hogy voltatok ezzel a kérdéssel.
Valamiért úgy érzem, ez tabutémának számít a gyerekvállalás körül
válasza: válasza: válasza:Szerintem nincs ebben semmi, sokan éreznek így.
Mi is kislányt szeretnénk, mindig lányos anyának képzeltem el magam és nem vágyom fiúgyerekre egyáltalán, de nyilván szeretni fogjuk akkor is, ha fiú lesz. Kétszer is volt vèrzésem, akkor az az érzés volt bennem, hogy nem érdekel, ha fiú, csak ne legyen baja a kisbabámnak.
Mi amúgy olyanok vagyunk a férjemmel, hogy soha semmi nem jön úgy össze, ahogy szeretnénk, szóval biztosak vagyunk benne, hogy mivel lányt akarunk, fiú lesz. Valahogy így is gondolok rá a kezdetek óta, fiúkènt.
Gondoltam, max. pozitívan csalódok, de legalább nem élem bele magam. Igaz, van bennem egy kis érzés, hogy nem vàrom olyan örömmel, mintha tudnám, hogy lány lesz.. l. :/
válasza: válasza:Kislányt szerettem volna mindig is. A 18.heti uh-n a doki először mondta, hogy fiú, akkor egy kicsit csalódott voltam. A vizsgálat hátralévő idejében az asszisztenssel azon vitatkoztak, hogy valami értékek jók-e vagy sem, fogalmam sem volt, miről beszélnek, de azt tudtam, hogy teljesen mindegy, fiú vagy lány, csak mondják már ki, hogy egészséges! Kimondták.
2 évvel később lányom is született, nagyon örülök, hogy így alakult, imádok egyszerre fiús és lányos anyának lenni.
válasza: válasza: válasza:Én is világ életemben lányt szerettem volna, tiszta ideg voltam, amíg meg nem jött a prena eredménye. Elbőgtem magam, mikor megláttam, hogy lány. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy fiam legyen, de mikor ott van, és egészséges, akkor ez a hozzáállás tuti megváltozik. Biztos az is bennem volt, hogy anyós annyira erőszakosan tolta, hogy tuti fiú, fiú unokát akar (mikor 2 fia van), hogy már csak azért is pluszban örültem, hogy lány.
Ismerősöm és a férje is nagyon lányt akartak, nekik fiú lett. Terhesség alatt mondta, hogy nem tudja, mit fog kezdeni egy fiúval, aztán mikor kiderült, hogy nekünk lány, elkezdték oltani a lányokat, meg nyugtatni magukat, hogy a fiú mégiscsak jobb. Nyilván nem vettem magamra, mert tudom, miért így reagálták le.
válasza: válasza:Világ életemben kislányt szerettem volna.
Az első 2 terhességnél könnyen beletörődtem, hogy fiúk.
Most várom a harmadikat és úgy tűnik, ő is fiú. Igen, csalódott vagyok. De tudom, ez nem befolyásolja az érzésem, őt is szeretem. Hogy így alakult, lehet lesz negyedik baba is 😁
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!