A kisgyerekek azért szokták bántani a macskákat, mert ösztönösen, tudat alatt nem szeretjük a csúcsragadozókat?
Azt figyeltem meg, hogy a kisgyerekek ösztönösen durvák a macskákkal, főleg a macskakölykökkel, mintha éreznének valamilyen undort irántuk, mintha jól esne kegyetlenkedni velük nekik. Más kölyökállatnál nem látom ezt. A kutya pl. annyira régóta az ember legjobb barátja, és annyira másként fest kölyökként, és annyira máshogy viselkedik, hogy az embernek eszébe nem jut bántani.
Az az elméletem, hogy amit az ember gyerekként, ösztönből csinál, az a kifejeződése annak, amit evolúciósan rögzülve magunkkal hozunk a múltból. Pl. a békákat, patkányokat, egereket is azért utálják a gyerekek (meg a felnőttek is sokszor), mert ezek a mi egészségünkre veszélyes állatok (mivel a békák egy része mérgező, a rágcsálók meg fertőzéseket terjesztenek és veszélyesek az élelmiszereinkre). Összehasonlításképp pl. a gyíkoktól nem szokás félni. A gombákat is széttapossák ösztönből a gyerekek, gondolom, azért, mert evolúciósan belénk van kódolva, hogy a gombák egy komoly része veszélyes számunkra, és egyszerűbb mindet ilyenként kezelni, mint gombaszakértővé válni, és megtanulni, melyik az ehető és melyik a mérgező.
Visszatérve a macskára: az állatvilágban is megfigyelhető, hogy az állatok nem szeretik a csúcsragadozókat. Az uhut, ami tipikus csúcsragadozó, például annyira utálják a madarak, hogy madarászok csalinak használják gyűzűzéskor.
Lehetséges, hogy mi is tudat alatt így viszonyulunk a macskákhoz? Hogy valahol veszélyesnek érezzük magunkra nézve őket? Mert valahol a nagymacskákra emlékeztetnek minket, amiktől egykor félnünk kellett?
válasza: válasza:"békákat, patkányokat, egereket is azért utálják a gyerekek", mert arra vannak tanítva
én összefogdostam minden állatot, ami(amíg) nem harapott vagy szúrt/csípett meg...
talán egy kivétel a pók, de attól se félek.
válasza:Egy, a macska nem csúcsragadozó.
Kettő, az elméleted nettó baromság.
A gyerekek imádják a cuki kiscicákat.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Egyes kisgyerekek azért “bántják” a háziállatokat (nem csak a cicát, a kutyát, nyulat, hörcsögöt, kecskegidát is) mert még nem alakult ki a finommotorikus mozgásuk teljesen, ezért durvábbak a mozdulataik, simogatni akarják de véletlenül megütik vagy meghúzzák a szőrét. A másik variáció hogy a gyerek a szülei felé produkálja magát mert a kisgyerek egy olyan lény hogy nem tud semmit a világról és keresi a határait. Addig szalad amíg azt nem mondod neki hogy megállj, addig hisztizik a csokiért amíg tudja hogy úgyis célt ér vele, addig tapossa a gombákat és a növényeket amíg el nem hívod onnan és addig cibálja a macskát amíg el nem magyarázod neki hogy fáj a cicának és csak finoman szabad simogatni.
Olyan egyébként egészséges lelkű és normálisan nevelt gyerekkel még nem találkoztam aki direkt céltudatosan odamegy macskát baszkurálni mert élvezi hogy fáj neki. Nem azt mondom hogy nincs ilyen, de ott nem a macskával van a baj hanem a gyerekkel (illetve nyilván a nevelésével), és nem csak ebben fog megnyilvánulni.
válasza: válasza:"Azt figyeltem meg, hogy a kisgyerekek ösztönösen durvák a macskákkal, főleg a macskakölykökkel"
Mármint a te gyerekeid, vagy azok, akiknek a környezetében mozogsz.
Az én gyerekeim minden kölyökállatot imádnak, mert picik, aranyosak, simogathatóak.
Ja, talán mert ők is simogatást, ölelést kapnak tőlünk, nem durvaságot. Minden kisgyerek azt tudja továbbadni, amit kap.
A csúcsragadozókról szóló elmélkedésedet végig sem olvastam, úgy hülyeség az egész, ahogy van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!