Van itt olyan, akik eredetileg több gyereket terveztek, de végül az első gyerek során kiderült, hogy jobb, ha nem lesz több?

Itt nem arra gondolok, hogy nem szeretjük a lányunkat, mert imádjuk. De... Mindketten már az új generáció fiataljai vagyunk, akik kicsit önzők is, és kell a boldogságukhoz az a napi 2-3 óra közös vagy egyedüllét, amikor kikapcsolhatunk... Plusz hát nem is vagyunk annyira türelmesek sem, pl én már attól kiakadok ha menni kell valahova, teljesen rástresszelek a baba öltöztetésére, stbstb... 🤦‍♀️ Szóval, lehet, hogy mások tök jó anyák 4 gyereknek is, de nekem ez az egy úgy néz ki, hogy teljesen elég lenne.

Férjem volt az mindig is, aki több, akár 4 gyereket is akart, de most meg azt látom rajta (nem leszólás, mert én is ilyen vagyok!) hogy egyre többet menekül videónézésbe, játékba, látom hogy nagyon hiányzik neki. És ő nem olyan, mint az apja, aki egész nap dolgozik otthon is, bár a gyerekekkel sokat nincsen... Szóval a férjem inkább pihen itthon, játszik a lányommal, és amikor azt nem kell, mert én vagyok vele stb, akkor pedig beletemetkezik a kis dolgaiba. Még egyszer mondom, hogy ez engem nem zavar, de így azt látom, hogy mintha ő is elfáradt volna ebben az egészben, és nem biztos, hogy vállalna még többet, de ott van a nyomás a szülők felől, hogy ők hiába vannak négy testvérek, ő neki van egyedül egyelőre gyereke (és ugye lány, hát az nem elég, kell egy fiú is! 🤦‍♀️🤦‍♀️). A többieknek párkapcsolata sincs, tehát nincs a közelben több unokára lehetőség... És úgy gondolom, hogy inkább emiatt tart ki amellett, hogy legyen sok-sok gyerek...

Szóval az a helyzet, hogy lehet, hogy boldogabbak lennénk, hogyha inkább mégis csak egy maradna, mert neki MINDENT meg tudunk adni, ami csak kell: idő, szeretet, pénz. Egy dolog szól ellene, hogy egyedül lenne, a környéken nincs játszó, viszont van két rokon gyerek, de az egyik 10 éves fiú (ő nagyon szereti, babusgatja stb) meg egy 3 éves lány, vele azért közelebb vannak korban (lányom 10 hónapos), plusz van három szép nagy kert egymás mellett (mind rokon), amiben sok - sok állat, és autóval is elmehetünk akárhova.

Na jó, hát jó részletes a helyzetleíráso....

Tehát a lényeg: többet terveztünk, de kiismertük magunkat, lehet, hogy a boldogságunk érdekében csak egy marad, plusz így a lányunknak is meg tudunk adni mindent.

Volt valaki így, vagy mindenki kitartott a tervei mellett, esetleg volt, aki eredetileg csak egyet tervezett, de végül több lett, mert olyan jól bírta?