Mennyire fájt a szülés?

Tűrhető volt, fájt, de jobban zavart, hogy nem jutok egyről a kettőre (nem tágultam).

Utólag már nem emlékszem rá, nem tudom mennyire fájt. Csak annyit tudok, hogy fájt. :/ Érdekes a női agy.

Akkor ott helyben: 10/100000000000+ fájt, úgy éreztem itt a vég.

Utólag: 10/8, intenzív fájdalom de szerencsére nem tart sokáig és utána mindenért kárpótol a baba.

Kb erre számítottam egyébként, tűrhető volt hisz eltűrtem és túléltem. :D Biztosan lehetett volna rosszabb vagy hosszabb. A vesegondok, migrén stb szerintem azért durvább, ott napokig szenved az ember nem csak pár órát.

6 hete szültem a 2. lányomat, az elsőt 42+0-n indították, a mostani 40+3-on indult meg magától. Az első a méhszájérlelő tabletta felhelyezésétől számított 4 órán belül, a második a "már nem tudok fájás közben beszélgetni"-típusú fájások kezdetétől 3 órán belül született meg. Igazából nagyon fájt, persze, de nekem jó volt, hogy állva/mozogva vajúdhattam végig, nem voltam ágyra/fekvésre kényszerítve. Úgy 8-asnak mondanám a fájdalmat (legalábbis most, a másodiknál - az elsőre már nem emlékszem, de az sem volt rosszabb), és arra emlékszem, hogy az elsőnél sem éreztem azt, hogy rosszabb, mint amire számítottam.

Az elsőnél a kitolási szakasz maga a megváltás volt, a méhösszehúzódásokhoz képest kifejezetten "kellemes" (értsd: nem nagyon-nagyon fájdalmas) volt, és elég rövid is. Ott már éreztem, hogy halad a dolog is, mármint a szülés, ill. a baba is, kifelé - éreztem, hogy tényleg van értelme a fájdalomnak/kellemetlenségnek. A másodiknál olyan hirtelen jött a baba, hogy a szülésznőnek alig volt ideje beülni a lábam közé, és egy fájásnyit ellen kellett állnom az ingernek, hogy nyomjak - na, az gyilkos volt. Utána konkrétan 2 tolásból kibújt a pici, de (szerintem az "ellenállás" miatt) kifejezetten rossz volt, leglaábbis határozottan rosszabb, mint a kb. 4-5 tolás az elsőnél.

Az első szülésem után az első mondatom az volt, hogy akkor jöhet a következő, a második viszont annyira legyengített, hogy a szülés után 24 óráig úgy szédültem, már ha leültem is, hogy pisilni is csak segítséggel, ill. menet közben több leguggolással tudtam csak elmenni, és ez nagyon megviselt. Mindenesetre a 24 óra leteltével ismét úgy gondoltam, hogy jöhet a köv. kistesó :)

Amúgy mindkét szülésem nagyon pozitív élmény volt, a fájdalom ellenére semmilyen rossz érzés nem maradt bennem velük kapcsolatban. És igen, simán tudok nagyobb fájdalmat elképzelni. (Persze azért ROHADTUL fáj, nem akarok senkit áltatni, de abszolút túlélhető.) Jó, azt nem tudom, mit csináltam volna, ha huszonórákat vajúdok, és esetleg feküdnöm kell...

Egyrészről 1-10es skálán 11-es volt a fájdalom... Nagyon..

Másrészről mégis kibírtam, nem kaptam fájdalomcsillapítót, csak kéjgázt.. az baromi jó volt, hogy legalább két fájás között kiütött.

Ilyen kettős érzés teljesen, valahogy megmagyarázhatatlan.

Aztán ahogy kibújt a lányom elillant minden fájdalom. Szokták mondani, de nem hiszi az ember amíg ott nem tart, hogy megtörténjen.

Egy hét múlva már úgy éreztem, hogy képes lennék megint szülni. (Fizikailag) Lelkileg most értem meg rá, így hogy 10 hónapos. Eddig nem tudtam elképzelni, és fájt belegondolni, hogy nem lehet az övé minden figyelmem.

Én itt a férjemre hagyatkozok a beszámolóban, mert becsszó a szülés után fél órával én már teljesen úgy voltam vele, hogy ez simaliba, jöhet az újabb kör :D A férjem szerint azért fájt rendesen, ő azt állítja, hogy elég hangosan szenvedtem, míg nekem úgy maradt meg, hogy visszafogottan, elegáns nőiességgel, csendben tűrtem a fájdalmat, halkan nyögdécselve.

Pár jelenetfoszlány megmaradt a vajúdásból, amikor sehogy se volt jó, és kerestem a helyem, ide ültem, oda álltam, így kínlódtam, úgy szenvedtem, illetve amikor már nagyonnagyon a végén a bordásfalról lógva kérdeztem a férjem, hogy tuti végiggondoltuk-e mi ezt, és biztos akarjuk-e még kétszer az egészet, szóval ezekből kiindulva azt mondanám, hogy akkor ott megélni 10/8 volt. Utólag inkább 10/6-nak ítélem. Ami 10/10 volt, és most is élesen emlékszem az érzésre, az az a pillanat volt, amikor a lányom feje bújt kifelé. Maga a tolófájás már nem volt durva, viszont gátvédelemmel szültem, csakhogy arra nem számítottunk, hogy a kisasszony ilyen gyorsan akar majd jönni, és vágás nélkül is elintézte, hogy varrogatni kelljen. Próbáltam "ellélegezni" egy-két nyomást, ahogy a szülésznő mondta, de azon a ponton már igazából a testem magától dolgozott, nekem semmi ráhatásom nem volt, szóval nem annyira jött össze a védelmi rész. Az a feszítés, amikor kicsit kirepeszti magának a dolgokat, na az élénken él még az emlékeimben, ezt sajnos nem szépítette meg utólag semmi. Ennek ellenére a következő szülésem is gátvédelemmel szeretném majd, hátha akkor megúszom varrás nélkül. Ha van gátmetszés, akkor kapsz oda érzéstelenítőt, így ez abban az esetben nem játszik, vagy legalábbis nem ennyire fájdalmas szerintem.

Egyébként a szülés nekem abszolút pozitív élménynek maradt meg. Tényleg igaz, hogy a pici amint kint van, már elmúlik minden fájdalom (mondjuk engem borzasztóan zavart a "kártalanítás", az eléggé fájt, amikor a doki még kotorászott bent meg összevarrt meg minden ilyesmi, de az szerencsére csak pár perc volt már), és cserébe meg amikor ott szuszog a kezedben meg először rád pislog, az egyszerűen felbecsülhetetlen, és nemhogy kibírhatóvá teszi a szülést, de kifejezetten úgy érzed (legalábbis én úgy éreztem), hogy ennél sokkal többet és még egyszer annyit is megtennél azért, hogy ő ott legyen. A szülőszékről olyan könnyedén ugrottam le és suhantam át a gyerekágyas osztályra, a babával a kezemben, mintha csak lebegtem volna. Mármint én így éreztem magam, gyanítom látványra azért nem hoztam azt az üdeséget, amit én éreztem, de hát az adrenalin azért elég sokat dob az élményen. Nekem amúgy a felépülés is baromi gyors és könnyű volt, de meg a szülés is összességében nem egész 8 óra alatt lezajlott, amiből csak max 2 volt igazán fájdalmas, addig még lazán bejelentkeztem a kórházba (fél8-kor értünk be, fél11-kor már a kezemben volt a baba), kitöltöttem a covidos kérdőívet (most nyáron volt), írtam a családnak, hogy akkor most akció van, szóval tényleg elég jól jártam.