2-3 vagy több gyerekkel hogy lehet kivitelezni a mosható pelenkázást, igény szerinti szoptatást, minden nyikkra felvevős, "nem a világ született a gyerekbe, hanem a gyerek született a világba" gyereknevelési stílust?

Ez a tömény rosszindulat bameg. 2. gyerekem igazi több emberes. Ram van kötve folyton, úgy csinálunk mindent. Felváltva vagyunk a férjemmel a naggyal gyerekidőben,míg a másik a kicsivel van.

Éjjel a kicsi mellettem alszik,sokszor kel, cicin visszaalszik hamar. Nagyon kis morcos, nyűgös baba. Az első egy angyal volt, nagyjából mindig átaludta az éjszakát. A nagy most kezd szobatiszta lenni. Mindig is mosiztunk. Nálam ez a mindennapi rutin része, nem egy bonyolult dolog. A gép mossa a pelenkákat, amit a férjem is be tud tenni.

2 éves múlt a nagy, 2 hónapos a pici. Rajtam van sokat kendőben, vagy elől, vagy hátul, ahogy praktikus. Szopizik, amikor igénye van rá.. Ha épp duplózunk, akkor közben, ha sétálunk, akkor úgy. Időnként elvan úgy is, hogy lerakom.

Mosható pelenka nem egy nagy dolog, napi rutin része leveszem, megy a szennyesbe, majd kimosom. Férjem ugyan úgy csinál mindent.

Nem veszem fel mindem nyikkra a gyereket, csak ha látom hogy gondja van. Időnként elnyűglődik magában.

Őszintén nem igazán értem a kérdést, gondolom nem mosizol és nincs annyi gyereked.

Nem látom, miben akadályozná a kötődő szemléletű nevelés és gondozás a nagyobbakkal való foglalkozást. Azért mire megszületik a kisebb gyerek, a nagy már bőven túl van az igény szerinti szoptatás és a kézbevevős nyikkantgatós időszakán. Meg lehet velük egyszerre is bújni, meg a kaját lehet rendelni is (már ha nem arról van szó, hogy a nagyobbik valamilyen intézménybe jár, gondolok itt bölcsi-ovi-iskolára, ahol kap napközben főtt ételt amúgy is), meg a kicsit fel lehet kötni magadra hordozóban a napközbeni tevékenységekhez, a nagyot be lehet vonni az említett tevékenységekbe egyébként is, és úgy egyébként is nem teljesen értem, mi a probléma itt :D

3 gyerekem van, 5, 3 és most 1 évesek. Mindegyikükkel mosiz(t)unk, igény szerint szoptattam/szoptatom, és soha nem hagytam semelyiket sem sírni, jellemzően az első nyikkanásra már felkaptam mindegyiküket. Attól még, mert az aktuális legkisebb a kezemben van és nyugtatgatom, oda tudok figyelni a nagyobbak bajaira is, nem igazán akadályoz semmiben sem a dolog. Szóval őszintén nem értem a problémát.