Egynemű szülők mellett milyen személyisége lesz a gyerekeknek?

Én nő vagyok, a férjem férfi. Én főzök, bútort szerelek és kertet gondozok (fűnyírás, veteményes), illetve az állatainkkal vagyok, a férjem mosogat, mos, tereget. Ha szigorúan vesszük, mi sem vagyunk jó példa, pedig szeretjük egymást és békességben, elfogadással élünk és neveljük a gyermekeinket. Úgy gondolom, hogy ahogy nálunk sem a tipikus munkamegosztás van, ugyanúgy be tudja osztani 2 férfi vagy 2 nő is egymás közt az otthoni feladatokat.

Kicsit a másik oldalról nézve pedig, ami fontosabb: ezek a gyerekek általában másnak nem kellenek. Nem a szőke, kékszemű, újszülött árja kislányok kötnek ki sajnos ezeknél a pároknál, hanem sokszor idősebb és valamilyen formában hátránnyal induló (beteg, cigány, fejlesztésre szoruló, stb.) gyerekek. Az intézménynél illetve nevelőszülők közt dobálva felnövésnél pedig ezerszer jobb bármi.

Az utolsóhoz csatlakozom én is. Fiú testvérem kicsi volt, amikor váltak anyáék (mostoha apával).

Nem volt férfi minta előtte otthon. 3 csaj és ő - igen, anyumat is belevettem a csaj kifejezésbe.

Semmi gondja nincs a férfiassággal. Pasis felnőtt lett. Annyi, hogy jobban válogat, hogy kivel létesít párkapcsolatot, mert nőkkel élt együtt és tudja hogy mire kell figyelnie 😂

Számtalan olyan családot ismerek, ahol anyuka egyedülálló szülő, és a nagymamával laknak együtt. Ott még annyira sincsen apakép, mert egy egynemű házasságban azért többnyire fel vannak osztva valamilyen módon a szerepek. Mégis valahogy felnőnek gyerekek és nem feltétlenül lesz problémája a női férfi szerepekkel.

Nekünk a férjemmel ugyanaz a foglalkozásunk, nincs olyan, hogy valaki fontosabb a másiknál. Lakásban lakunk, ebből adódóan nincs kifejezetten férfi munka, mégis mi lenne egy társasházban? Így nyilván fel vannak osztva a házimunkák, még akkor is ,ha valakinek esetleg az derogál, mert túlságosan nőies. Ha kell elmosogat, pelenkázza a babánkat, bögyörgeti az ingeit. Nála például nagyobb rend van a ruhásszekrényében, mert én kifejezetten utálok ruhákkal foglalkozni, hajtogatni meg rakosgatni ide-oda, ő viszont szereti a szép és ízléses darabokat és vigyázni is tud rájuk. Nem gondolnám, hogy a gyermekünk bármi rosszat fog amiatt látni, mert - ahogy egy fenti válaszoló találóan leírta - munka után nem én vagyok a háztartást 100 %-os felelőse, míg a férjem herét lógat, miközben lyukasra fingja a kanapét. Azt gondolom, a 21. században semmi gond nincs azzal, hogy ezek a klasszikus női-férfi példát kicsit egybe mosódnak.

Ha szeretetben nő fel egy gyermek, kiegyensulyott, normalis csaladban, akkor mindegy h egynemu, egyedulallo, vagy nagymama neveli. Ugyanolyan ertelmes, normális ember lesz. Esetleg maskepp latja majd a vilagot, na de ez nem biztos, hogy rossz!

Tudom, hogy kozhelyes amit irok, de szivesebben latok egy meleg csaladot, mint egy alkoholista csaladot

En csak azt nem ertem, hogy miert basztatjuk szerencsetlen azonos nemu parokat ilyesmivel. Nem ezen mulik.

En apamat nem lattam 4 eves korom ota, ugy nottem fel, hogy anyukamnak nem volt parja (akit haza hozott volna legalabbis), ez se jobb. Attol meg normalis ember lett belolem es meg ferfi-noi mintakat is lattam, hiszen voltak nagyszuleim, barataim (es nekik a csaladjuk, szulok) , rengeteg kulonbozo ferfival es novel talalkoztam.

Hacsak nem burokban el az a gyerek, akkor fog latni mintakat boven, bar az alap szemelyisegen nem tudom, hogy ez mit befolyasol.

Arra vannak kutatások, hogy a nevelt gyermek szexuális identitását nem befolyásolja. A nemi szerepeket illetően nyilván átveszi a gyerek a szülők nézeteit (esetleg egy átmeneti lázadás mellett), de ez egy szabadelvű heteró családban is így lenne. Apakép vagy anyakép céljára ott a nagyszülő, nagybácsi, nagynéni, közeli barátok.

De ha nem így lenne, még akkor is jobb, mint a nevelőotthon. Azok a gyerekek kerülnek ezekhez az örökbefogadókhoz, akik másnak nem kellettek.