Ha nem jogi, hanem erkölcsi szempontból nézzük, akkor nem az lenne a természetes, hogy az apa a tartásdíjon felül is támogatná a gyerekét? (folyt. lent)

Nyilván minden normálisan gondolkodó ember támogatja a gyerekét, ahogy csak tudja. Válásnál derül ki, kihez mentünk.

Hidd el, legtöbbünknek nincs szerencséje és még a gyerektartást is hajkurászni kell.

Utolsó vagyok, nem küldtem el sikeresen az egészet.

Szóval én azt mondanám, összegtől függ. Az apának erkölcsi és jogi kötelessége, hogy a gyerekeit egy normális életszínvonalhoz hozzásegítse. Hogy mi számít annak, relatív. Tegyük fel, hogy fizet gyerekenként 50-60 e tartásdíjat, emellé kapsz szintén fejenként kb 40 állami támogatást. Ha ehhez saját zsebből hozzáteszel 20-30-at (fele annyit mint az apa), akkor máris megvan a 130 fejenként a gyerekekre. Ez azért elég korrekt összeg, amiből bőven lehet jó életszínvonalon nevelni egy gyereket. Az hogy rád is 130 ezer jut, az irreleváns, nem a volt férjed dolga, ő a gyerekekről egy ilyen összegnél megfelelően gondoskodik. Együtt élő szülőknél sem feltétlen költ többet a gyerekekre az, akinek magasabb a jövedelme (nálunk is fele-fele, pedig jóval többet keres a párom, de én ezt így tartom korrektnek). Külön élő szülőknél nyilván nem korrekt ha fele-fele, mert többnyire csak az egyik viseli gondját, de ez egy átlagos (50-60 ezres) tartásdíjban tükröződik is. De attól még, hogy külön élnek, nem várható erkölcsileg sem, hogy az anyagi javakat szinte kizárólag apuka biztosítsa, jövedelemtől függetlenül.