Mit tennétek a helyemben?

Nekem az a két dolog nem jön össze, hogy anyagilag nem lenne probléma felnevelni, és hogy egy csoda kéne ahhoz, hogy ne a szüleidnél csövezzetek 🤷‍♀️

Ha egy marha nagy, 2 generációs családi házról beszélünk, ahol külön lakrészetek van, még hasznos is lehet, hogy ott vannak a szüleid.

Ti tudjátok, de jókora konfliktusforrás lehet. Egyébként a párod is akarná? Mert az nem jött át a leírásodból.

Lényeg a lényeg, hogy én inkább várnék. De ez a ti életetek, nem az enyém.

Én ugyan a nő vagyok a házasságomban, de agyvérzést kapnék ha anyósom minden nap itt serénykedne a baba körül, mintha csak ő lenne az anyja 😂 (Anyukám sajnos nem él, úgyhogy ő nem tud segíteni.) Amíg nem született kisbabánk nem volt bajom vele. Lehet mert addig nem osztogatta a kéretlen tanácsait csecsemőgondozás témakörben. Szerencsére messze laknak.

Na, ebből is látszik, hogy nem mindenkinek jön be a szülői/anyós/após közelsége családként. Sokszor megváltozik a hangulat egy baba érkezése után.

Rossz ötlet. Bele fog mindenbe szólni, kotnyeles lesz, és éreztetni fogja majd hogy a nyakára szülted. Gyerek helyzetben leszel anyaként.

Ha saját ház nem fér bele, menjetek albérletbe, ha az albérlet nem fér bele, akkor igenis gondok vannak amyagilag.

Szülőkhöz soha.

Én albérletbe vállaltam az exemmel, aztán lett saját ház, majd úgy alakult, hogy szétmentünk, ott hagytam neki a házat, de közös tulajdonban maradt.

Megállapodtunk, hogy azt nem bolygatjuk, mert ha felezünk, a mai ingatlanárak mellett még hitellel sem tudnánk külön-külön házat venni.

Én mentem két gyerekkel albérletbe. Közben megismertem a páromat, akinek szintén nincs lakása 50+ évesen.

De oké, legyen közös gyerek, a két lánnyal is elvoltunk az albérletben. Aztán támadt egy "zseniális" ötlete, hogy költözzünk szülés után az anyjához.

Életem legpokolibb 3 hónapja volt, nem viccelek. Hosszú lenne leírni, de tuti öngyilkos lettem volna ha nem tudok onnan megszabadulni. És ez most nem vicc. Aztán sikerült újra albérletbe menekülni és most is ott vagyunk, 7 és fél hónapos a kisfiam. Még mindig nem vagyok túl rajta 100%-ig, de már sokkal kevesebbszer jut eszembe.

Úgyhogy a helyedben vállalnék, de semmiképpen sem szülőkhöz.

Mindenki ismeri az okait hogy miért jobb anyagilag az egyik szülőnél lakni.

Minek kérdezel ha ignorálod a válaszokat?

Bármit írhatsz, a vége az, hogy KURV.A rossz ötlet szülők nyakára szülni. Meg fogod bánni. Inkább kifizetek albérletet dupla annyit mint hogy a szüleim vagy a párom szülei nyakára szüljek. A pénz nem ér annyit mint a szabadság ami ezzel jár, hogy nem kell másokhoz igazodni, hogy nem szól bele MINDENBE! Mert hogy tudod ő már felnevelt X gyereket, jobban tudja, hagyjad csak sírni, edződik a tüdeje, táplálj hozzá 2 hónaposan, minek veszed fel folyton, ne hordozz tönkre megy a gerince, adj neki teát estére stbstbstbstb. Ja az én anyám se olyan ember... aztán mégiscsak osztogatta a tanácsokat kicsikét.

Semmit nem csinálhatnál úgy ahogy akarsz mert 24/7-ben okoskodnának.

De szüljél csak oda. Komolyan mondom senkinek se fogok tanácsoz adni ezek után, mert felidegel, hogy feleslegesen tépem a szám. Eszem megáll. Szülj akkor oda. Enjoy.

A szüleit viszonylag kevés ember látja igazán objektíven. Férjem szerint sem olyan az anyja, hogy bármibe is beleszólna... Közben de, csak úgy kezdi a beleszólós mondatokat, hogy "nem akarok beleszólni, de" 😂 Vagy kérdésnek álcázza. Például: nem lesz baj neki, hogy...?, vagy: nem mondta a gyerekorvos, hogy ezt ne így...?

Rohadt idegesítő 😂 Szóval egyáltalán nem biztos, hogy valaki nyíltan belepofázós. Támadhat hátulról mellbe 😊 Oké, aki nem a gyereke, az láthatja ezt már az elejétől, de mint mondtam, az unoka érkezése remek alkalom még az ilyen rejtőzködően kotnyeles újdonsült nagyszülőnek is, hogy táncoljon az ifjú szülők amúgy is igénybe vett idegein 😂