A szülők válása miatti megváltozott helyzetben elvárható, hogy a gyerekek jobban kivegyék a részüket a házimunkából, a nagyobbik gyerek jobban kivegye a részét a kisebb körüli teendőkből (pl iskolából hazahozás)?

Ugyanez volt a szitu nálunk is, ugyanezekkel az életkorokkal, csak nekünk még közben az egyik nagypapám fekvőbeteg lett. Alapból is rossz volt a sztiu, főleg otthon, és a stressz miatt tikkelni kezdett a szemem, ami miatt meg nyílván kiközösítettek a suliban.

Hagyni kell egy picit lenyugodni a helyzetet, addig ne terheljétek a gyerekeket olyan dolgokkal, amiket eddig nem kellett megcsinálniuk.

12

Bármilyen hihetetlen van idősebb testvér is, azért is írtam feljebb,ha nincs hozzászokva, akkor nem szívesen fog beállni a sorba.Nálunk természetes, hogy mindenki rendet tesz a maga térfelén.Aztan hogy közben hogy morog le van izelve.Igy vannak nevelve.A nagyobbik 14 éves, nem halna már éhen nélkülem és tudja hogy kell takarítani stb...

Egyrészt te válsz, nem a gyerekeid, te vagy a felnőtt, neked kell megoldani. Másrészt eddig miért nem kellett nekik otthon segíteni? Eddig is ott voltak plusz apuci, akkor nem volt sok a házimunka? Az lett volna a természetes, ha koruknak megfelelően mindig lett volna otthon feladat.

2 és 4 éves gyerekeim vannak. A játékokat nekik kell elpakolni maguk után. Csak egy nagy játszós dobozba kell bedobalni. A szennyest elviszik a helyére. A cipőket bepakoljak a helyére. A mosogatni valót beteszik maguk után a mosogatóba. A szemetet, pedig bedobják a szemetesbe. Ha összekészítem a kupacot bepakolnak a mosógépbe, és kipakolnak onnan a kosárba. Nem hiszem, hogyha így nőnek fel, akkor később ez ne lenne természetes. Lesznek időszakok, amikor biztos vagyok benne, hogy nem fog tetszeni, de ki nem ...le.

A házimunkában minden gyerek a korának megfelelően segíthet, de a kisebb gyereket nem a nagynak szülted, hanem magadnak, ne rakj rá szülői feladatokat, mert nem az ő dolga nevelni a testvérét. Még ő is gyerek. De ha meg akarod utántatni vele a testvérét és esetleg magad is egy életre, akkor kényszerítsd rá nyugodtan és vedd el a tinikorát. Csak majd később ne csodálkozz, ha le se tojja a testvérét felnőttként, meg rád is haragudni fog. Apuci dolga lenne ez...

Üdv, egy gyerekként felnőtt szerepbe kényszerített, akinek elvették a gyerekkorát mert mindig a testvérére kellett vigyáznia és nem kér többé a testvéréből emiatt.

16

Hát elég gyász életed lehet,ha felnőttként is a testveredet hibáztatod valamiért amiről nem tehet😂

Speciel mi szeretetre lettünk nevelve,meg hogy egy család vagyunk.Rengeteg élményünk volt együtt és nem ment tönkre a tini meg kamaszkorom azért mert tesót hoztam a suliból, ovibol.Nyilvan nálatok már a szeretettel teli kisgyerekkor is hiányzott, hogy csak a magad serelmen tudsz rágódni.

Ez nem kárörvendés! Saját magad mérgezed a saját felnőtt életed azzal, hogy nem lépsz tovább valami amin kéne és olyan emberre haragszol ,akinek semmi döntési joga nem volt abban ami nálatok történt(testvéred).Volt két felnőtt szülőd! Azokra lehet haragudni.De a testvéredre vazeg.:) Járj pszichológushoz.Dolgozd fel és ne vetítsd ki mindenkire, mert nem vagyunk egyformák.Jó ha van az embernek testvére.A legszorosabb kötelék normális családban, normális körülmények között ahol arra van tanítva az ember, hogy szeresse a másikat.

Ettől függetlenül a kérdező kisebb gyereke is min.1.-2-osztályba jár.Marhára nem kell pelenkázni, meg falatkázni vele.És nagyon nem összehasonlítható a te helyzeted az övékkel.Az hogy iskolába el,meg haza kell kísérni, esetleg a nagyobbnak nem csak magának kell kaját melegíteni, hanem a másiknak is hát komolyan nem nagy feladat egy 15 évesnek.Persze ha előtte a kisujját se kellett mozdítania akkor valószínűleg trauma lesz neki.Vagy nem, mert nem tudjuk hogy milyen a kérdező családja.