Tényleg igaza van-e a szakértőknek, hogy általában nem gondolják meg magukat azok a felnőttek, akik nem vágynak gyerekre?

Én úgy fogalmaznék, hogy egyre inkább növekvő tendenciát mutat az, hogy nem vallalnak gyereket.

A meggondolas meg olyan, hogy valaki nem fogja meggondolni magát, más meg ha esetleg olyan kapcsolata lesz akkor bevallalja.

Ó,dehogynem.... ott van élő példának a testvérem. Nagyvilági életet élt,hangoztatta,hogy neki aztán sose lesz gyereke...Pedig akkor még nem voltak feminista hangok! Szóval nem olvasta valahol,hanem belső késztetés volt.

3 gyereke van. Ennyit erről.

Ki így, ki úgy.

Két barátnőm is van, akik nem akartak és most a 40-hez közeledve is tartják magukat ehhez. Mindketten házasságban élnek.

Én sem szerettem volna sokáig, de aztán bekattant nálam valami és gyereket akartam, pedig akkor párom sem volt még! Most várom az elsőt 32 évesen. :)

Akiket én ismerek, mind meggondolták magukat, van, aki 43 felett, de már nem jött össze, van, aki még 27 évesen.

Akik nem szerelmesek, általában azok nem akarnak, ők az első szerelemnél bekattannak és akarnak egy gyereket, aki kicsit a párjuk és és kicsit önmaguk is, és a maradék rész meg meglepetés:) Ők 40 alatt fognak szülni.

A másik terület, akik maguk miatt/rossz példák miatt nem akartak, ők kapuzárás körül gondolják meg magukat, ez van, akinél 40, másnál 43, 46, vagy összejön, vagy nem, de ha nem, valahogy élniük kell anélkül, hogy beleroppannának, szóval amikor a "tragédia" megvan, hogy akarnak gyereket de nincs kivel, akkor még beismerik, próbálkoznak, rá pár évre már "így volt megírva" "jobb is így". Egy nénit ismerek, akinek nincs gyereke, ő szegény kattant, magában beszélős, rosszindulatú néni, aki fennhangon szid másokat így 70 körül, ő sosem bírta a gyerekeket, de csak 30 éve ismerem, szóval előtte lévő időkre nem látok rá.

Van még a nagynéném testvére, neki barátnője sem volt soha, valószínűleg szűz és/vagy meleg, 60 körüli férfi, aki az idős apjával élt mindig, és őt gondozza, ez ilyen zsákfalu, ahol élnek, lehetősége sem volt soha kitörni a szegénységből és a magányból, ő sem akart soha gyereket, de mindig normális volt velünk, szóval szerintem ő csak peches, valakinek gondozni kellett az apját a családból, és talán kicsit szociális fóbiás is.. Elmondása szerint sosem akart gyereket, dehát ugye..

Itt a gyakorin sokan írják, hogy ők nem akarnak.

A valóságban meg nem ezt látom. Szoval azt ír mindneki, amit akar.

Személyesen én egy nőt ismerek, aki ilyen nagy Gyerekmentes, de neki nincs senkije, szóval lehet, hogy inkább arról van szó, hogy nincs aki csináljon neki.

Egyébként meg szép sorban mindneki gyereket vállal. Lehet itt akármilyen cikket írni….

Jól írta valaki fentebb, sok mindent meg tud változtatni a gondolkodásban az, ha találkozik az ember a nagy szerelemmel. Annyira erős ösztön ez, hogy amikor valaki elkezdeni hosszan sorolni az indokait, hogy a háború, meg erre a világra minek szülni meg a vízkészlet bla bla bla, az nekem mindig egyértelmű, hogy ott valami lelki defekt van, a saját anyjához való kapcsolat, ki tudja.

De ha az ember agyába betöltődik a program, hogy én ettől a nőtől vagy férfitól gyereket akarok, akkor jöhet akármilyen globális felmelegedés, addig fog menni az ember, amíg lesz (jó esetben. Ha nem sikerül, az egyéni tragédia).

Észérvekkel ezt nem lehet megindokolni.

Én még úgy 18-20 évesen szerettem volna. Vagyis nem álmodoztam róla, de természetesnek vettem, hogy úgyis lesz.

Viszont nekem sosem volt gyerek a családi körömben, nem láttam, hogy ez mivel jár. Azóta jobban beleláttam, mert közeli barátnőim sorban szülnek és minél többet vagyok velük, annál inkább rájövök, hogy nekem ez az élet egyáltalán nem egy álom... Az sincs bennem, hogy legyen utódom, engem ez nem nagyon foglalkoztat.

6 éve vagyok együtt a párommal, nekem ő a nagybetűs Igazi, szóval cáfolnám, hogy szerelemmel megjön ez az érzés.

Nagynénémnek sem lett gyereke, ő most 63 éves, sosem akart, de sosem bánta meg, hogy nem lett. Igaz, ő nem is házasodott meg.

Simán lehet. Mondjuk ha jól értem a mostani tanulmány csak kb negyvenes korukig vizsgálta ezeket az embereket. Ha továbbra is nyomon követik az alanyokat, akkor kíváncsi lennék az ötvenes hatvanas, idős véleményekre is. Arra is kíváncsi lennék, hogy ebből mennyi egyedülálló, és mennyi él tartós kapcsolatban. De tényleg csak kíváncsiság, amúgy teljesen elhiszem, hogy van aki nem akar gyereket, egyáltalán, soha. Mindenkinek egyéni döntése.

Még amit nem értek, hogy azt írják azokat kihagyták az eredményből, akik nem akarnak sem örökbefogadni, sem "mostoha szülőkké" válni. Itt valamit gondolom rosszul fordítottak, legalábbis én nem értem. A lombikra várókat meg pl nem említi. De gondolom logikusan őket is kihagyták, és csak a magyar cikk pongyola.