Akik nem akartak gyereket de mégis becsúszott... Hogy barátkoztatok meg a gondolattal?

Szerettem volna gyereket, csak nem most. Sokat dolgozok, utazgatunk a párommal, de becsúszott.

Tervben volt, hogy először veszünk egy ingatlant, meg a párom elvégzi levelezőn az egyetemet, házasodunk és ezek után jön majd a babó. Először nyílván sokkolt, de most, 24 hetesen már teljesen beleéltem magam és várom. Apuka is kezd ráhangolódni, de neki kicsit nehezebb volt. Az első hetekben, a pozitív teszt után, volt, hogy csak a semmiből ijedten maga elé nézett és eszébe jutott, hogy terhes vagyok.

Az életünk úgy alakul, hogy albérletbe fog születni a baba, de szerető családba jön. A párom befejezi a tanulmányait, s remélhetőleg jobb pozícióba kerül, míg én itthon leszek gyesen.

Tulajdonképpen nincs olyan, hogy “megfelelő” alkalom a gyerekre. Mindig ki lehet tűzni új célokat, amiket megteremtesz a gyermekvállalás előtt, de nem biztos, hogy érdemes. Igazából ha megfelelő körülmények közé érkezik az a baba, nem fog hiányt szenvedni semmiben (nálunk nem fog), akkor nem jön rosszkor.

Legalább fiatal szülők leszünk 25 és 26 évesen.

Nem a miénk lesz az első gyerek, aki albérletbe születik. 2 éve itt élünk, szeretjük ezt a helyet, korrekt főbérlőnk van, nem akadály neki az új jövevény, így igen, számomra ez nem gond. Gyűjtögetünk még egy picit és majd veszünk egy saját lakást.

Le ne hidalj, én is éltem gyerekként albiban, mégis felnőttem.

Nem a gyes miatt reménykedek a párom jobb munkájában, hanem mindenképp. Most is jól jönne, mint mindenkinek. A kérdezőt az érdekelte, hogy miként alakul az életünk, én meg csak leírtam. :)

Neked is legyen gyönyörű napod és felejtsd el ezt a savanyú hozzáállást! Puszillak!

3 hónapja voltam együtt a párommal amikor becsúszott a baba.

Nekem épp nem volt munkám ugyanis akkor költöztem hozzá 200km-rel messzebbről.

Neki sem volt bejelentett munkája. Online pókerezett, ebből élt akkor már 4 éve.

Buliztunk, kirándultunk. Ezzel töltöttük napjainkat akkor amikor becsúszott a baba.

Hát nagyon meglepődtünk. Mind a kettőnkben lejátszódott szerintem az összes forgatókönyv. Erősebb volt a tudat, hogy én akkor voltam 28 , párom 34. És ha most nem lesz gyerekünk akkor talán soha.

Szóval úgy döntöttünk megtartjuk.

Annyi "előnnyel" indultunk hogy a páromnak volt/van egy saját háza. Így nem kellett albérletet fizetni sem hitelt se semmit.

Úgyhogy a párom keresett munkát és készültünk a baba születésére

Azóta már 1 eves a gyermekünk

Egyáltalán nem bántuk meg. Halistennek nem okozott gondot a kapcsolatunkban sem, pedig tényleg nagyon korán jött.

De azt kell mondanom számomra tökéletes család lettünk.

7!

Kérlek másold ide, hol ítélkeztem, hol volt bármiféle "fikázás". A kérdésre válaszoltam. Neked nem sikerült.