Legtöbbször miért a 2. gyerekkel van a legtöbb probléma?

Biztos nem dől el a fogantatáskor.

Egyrészt nem látom, hogy ez olyan gyakori lenne, de ahol mégis előfordul (pl. nálunk is), ott általában abból van a probléma, hogy a nagy van piedesztálra emelve, és a kicsi mást sem hallgat, mint "bezzeg a testvéred".

Nekem egy nagyon jó tanuló, csendes bátyám volt, az én eredményeim sosem számítottak. Ha hoztam ugyanazt a szintet, mivel az volt az elvárt, nem járt érte dicséret. Ha nem, akkor "miért nem vagy olyan, mint a bátyád!". De nemcsak anyámék voltak ilyenek, a tanároktól ugyanezt hallgattam (4 év korkülönbség miatt megörököltem mindig az osztályfőnökeit általánosban és gimiben is). Ez nálam ellenállást szült, magatartásom sem volt olyan, folyton lázadtam. Egyébként is elevenebb gyerek voltam, pedig én voltam a lány.

Ez szerintem semmi máson nem múlt, mint az engem körülvevő felnőtteken, akiknek halvány f*ngjuk sem volt, mivel lehet motiválni egy gyereket. Mert engem demotivált. Több ismerőssel is beszéltem, aki ugyanígy volt. Általában volt egy nagyon tehetséges tesójuk.

Egy ismerősömnél a nagyobb fiú lett a feketebárány, mert tanulási nehézségei vannak, az öccse meg erőlködés nélkül színötös. Amint iskolába került a kicsi, ez kitűnt, a nagyobb azután mást sem hallgatott, hogy bezzeg az öcséd, és látszott, hogy ez tovább rontja a hozzáállását.

Nálam a 3. a kritikus

...

Szerintem ez nem gyakoribb.

Viszont szülő részéről gázos viselkedés miatt alakul ki a középső gyerek szindróma, ami tényleg bajos. Talán ez is tesz hozzá.