Férfiak! Ti szülnétek?

A szülés fájdalmát csöppet sem irigylem a nőktől. Ami biztos szép lehet (még apaként is szép kívülről szemlélni), ahogyan egy nőben növekedni kezd egy élet - egyszercsak már mocorog, érzi, hogy belőle élet fog születni.

Aztán az is szép, ami a születés után történik: ahogy a gyermek ösztönösen az anyjával kerül szimbiózisba, az első két-három évben le sem szakad róla. Ez csodálatos kötelék, mintha egyek volnának ebben a burokban.

Nem tudom, milyen lehet, de néha irigylem. Férfiként ezt nem ismerhetjük meg soha, de jó látni, szemlélni. És néha nehéz (mert ezen a burkon te kívül vagy).

Ki kell várni, ameddig a gyerek egyre inkább az apjához kezd fordulni, és kiépül egy apa-gyermek kapcsolat, szépen, fokról fokra. Az eleje nehéz.

Szóval persze, az ember néha irigyli ezt a "csodát" - de pont ezért különlegesek a nők. Ez csak nekik adatik meg (a dolog árnyoldalaival, fájdalmaival együtt). Viszont a büszkeségből az apának is jut bőven, szerencsére :D

Nem.

Ha nő lennék se.

"Aztán az is szép, ami a születés után történik: ahogy a gyermek ösztönösen az anyjával kerül szimbiózisba, az első két-három évben le sem szakad róla. Ez csodálatos kötelék, mintha egyek volnának ebben a burokban."

Ez nem teljesen igaz, a férfiak is képesek már szinte újszülött kortól kialakítani ezt a köteléket, csak a patriarchális kultúrában ez nem szokás, mert abban a tudatban élünk, hogy ezt csak az anya tudja így a férfiak meg sem próbálják. A 2-3 év meg pláne erős túlzás. Amikor már nem szopik a baba, ami olyan 6 hónap - 1 év között szokott lenni, már simán maradhatna vele az apa otthon és az anya is mehetne dolgozni.