Érzett valaki hasonlót? Lett végül tesó?

Miis így voltunk hogy kiakarjuk élvezni minden percét,de nem akarunk várni 4 5 6 éves koráig...

Most nagyon "félek" mert útközben összejött a tesó a fiam még csak 2 lesz mire a tesó jön.

Sztem nqgyon nehéz lesz de akisebb korkülönbség mindenképpen jobb szerintem mint a több év.

Úgy gondolom majd csinálni kell közös napokat és a figyelmedet is igyekezni kell minnél jobban rá is irányítani,ami leírva szépen hangzik aztán majd kiderül.mi hogy sikerül :)

A fiam iszonyatosan anyás :)

Nálam ezek a kérdések akkor jöttek fel, amikor már terhes voltam a kicsivel.

Mi annyira akartuk a 2 gyereket hogy elötte ilyeneken nem is gondolkodtam.

Kb a terhességem vége csak arról szólt, hogy én "meggondoltam magam", nem akarok még1et. Csak a fiamat akarom.

Megszületett a kicsi, csak a fiam járt az eszembe, hogy mi lehet vele otthon. A kicsit elláttam, de nem volt bennem az a bizonyos érzés, aminek kellett volna. Hazajöttem, akkor is csak sírtam, hogy a kicsit kell rendeznem, holott elötte 0-24ben a fiam volt a mindenem.

3 hét kellett. Addig kötődni sem tudtam a kicsihez.

3hét után pedig azért ostoroztam magam, hogy lehettem ilyen. Hogy a kicsit ennyire másodlagosnak vettem. Megérdemelte volna ő is az első napjaiban is azt a szeretetet amit a fiam.

Azóta eltellt 1.5 év. Tehát 1.5a kicsi, 4 éves a nagy (mi is mindenképp kis különbséget akartunk, 2.5év lett). Bazinehéz így a kis különbséggel, de egyiket sem adnám vissza. Ha újrakezdhetném is így csinálnám. Imádom őket. Még ha nehéz velük, akkor is.