Egyetértünk abban hogy a szülő jobbnak akarja látni a gyerekét mint amilyen?

Igen, a szülők általában tényleg jobbnak látják a gyereküket, és sokan ragaszkodnak is hozzá, hogy megerősítést kapjanak efelől.

Jó, de ez már csak így van, mióta világ a világ... én is úgy látom, hogy az én gyerekem a legokosabb, legügyesebb. Természetesen.

Kérdező, mint szülő mondom, valóban létezik az a fogalom, hogy szülői elfogultság.

De ez nem azt jelenti, hogy az ember kritikátlan a gyerekével szemben. Pl. ha a gyerekem csúnya, akkor annak örülök, hogy jólelkű és a külsejét nem dicsérem. Szóval az abban a formában nem igaz, hogy "Ha az ember szülei mondják hogy szép, normális, okos stb akkor nyilván nem tükrözi a valóságot". Mivel a szülő van legtöbbet a gyerekével és mindenki másnál jobban ismeri (feltéve, hogy jó szülő), a véleménye igenis tükrözi a valóságot, legföljebb kicsit szépítve.

Én azt tapasztalom, általában azok az emberek látják irreálisan a gyereküket, akiknek önértékelési problémáik vannak. Aki saját magával nem elégedett, az próbálja görcsös igyekezettel bemagyarázni magának, hogy a gyereke ilyen okos, olyan ügyes, amolyan szépséges.

Amelyik szülő lelkileg rendben van, az azért viszonylag reálisan látja, miben jó, miben nem jó a gyereke. Az elfogadás (ami annyira fontos a gyerek számára) pont azt jelenti, hogy hibáit, gyengeségeit nem tagadom, mégis szeretem őt, elfogadom azokkal együtt.