Szülök! Mit csinálnátok?

Kérdezd meg, miért akarja ezt tenni. Adj neki tanácsot, légy a társa, ne csak a szülője.

Hívja el a barátait hozzátok, kicsit beszélgess velük, de aztán hagyd őket magukra, hadd szórakozzanak. Iskolában minden rendben? Aligha...

Vegyél kék kenőcsöt, törődően lágyan simogatva kend be neki sebeit s ideje ismerkedni, beszélgetni.

Szóval megnyílt feléd, mert te magad, mint szülő nem is vetted észre őt és lelki dolgait.

Egy erős szembesítés a gyerek részéről, akár tudatos, akár nem.

Valószínű, hogy az önbántalmazás nem tereli el a gondolatait a fájó dolgairól és már nem tud mit tenni.

Sok felnőtt se rendelkezik jó emberismerettel, problémamegoldással és kommunikációval.

Nemhogy egy gyermek.

Például te magad se, mert itt kérsz segítséget. Vagyis te ezen képességeid is hiányosak.

Azt tudd: hosszú folyamat az előzménye is mindannak, hogy eddig eljutott a gyermek.

Hosszú folyamat a kilábalás is és nem is szabad siettetni!

Milyen a kapcsolatotok?

Mennyit beszélgettek? (kütyük nyomkodása nélkül kettesben vagy valami nyugis program keretén belül)

Beszélgess többet vele.

Érezze, hogy törődsz vele, kap figyelmet, szeretetet.

Mely szeretetnyelvek dominálnak a gyermekedben?

Ez azért is fontos, hogy könnyebben kezelhesd őt.

Javaslom az 5 szeretetnyelvnek nézz utána.

Sőt mindkettőtök kitölthetne egy tesztet.

Akár végig is beszélhetitek az adott kérdéseket megvitatva, véleményezve.

Persze ha nyitott rá.

Ha nem, akkor megfigyelés, megismerés alatt simán ki lehet találni, melyek dominálnak nála.

Az nagyon fontos, hogy a beszélgetések természetesek legyenek, ne görcsösek és harapófogóval húzz ki belőle dolgokat!

Azt ne is kérdezd, hogy miért csinálja a vagdosást.

Ugyanis sok esetben ezek lehetnek az okok:

-lelki vagy/és más testi fájdalom elfeledésére használt "eszköz"

-figyelemfelkeltés, segítsen valaki! - szavak nélküli kiáltás

-öngyilkossági hajlam határa súlyosabb esetekben, főleg ha mélyebbek és célzottabbak a vágások.

Ismerd meg jobban őt!

Szakíts több időt rá.

Fiú vagy lány?

Miket szeret?

Pl enne valami sütit vagy valamit készítsétek el együtt és beszélgessetek.

Érezze azt, hogy megnyilhat feléd.

Akármi bántó vagy rossz dolgot mond, maradj legalább látszólag higgadt és erősítsd meg, ha pl hibát vétettél vagy nem vettél észre valamit.

Ezt pedig ellensúlyozd azzal, hogy bármi hasonló véleménye, gondolata van, nyugodtan merjen nyitni feléd.

Ha pedig baj van vagy iskolai bántalmazás vagy akármi, megoldjátok együtt.

Ha nem akar részleteket mondani, erősítsd meg "rendben, semmi gond, majd ha akarod elárulod" - itt jön képbe a szeretetnyelv is.

Valakiknek elég az, hogy minőségi időt eltöltve elmondhatnak dolgokat és te meghallgatod.

Vagy pl szavakban megerősíted, támogatod, nem erőlteted, mert számára önmagában a szavaknak van nagy ereje. A hangnem is nagyon fontos.

Vagy pl számára fontos a testi érintés, akkor a mondatod alatt vagy utána egy simogatás, szeretettel teli ölelés egy erős lelki megerősítés is lehet számára.

Alapon felmérések szerint átlag napi 7 ölelés jót tesz az embenek.

Persze egyén függő.

Ha pl felvázol egy gondot érdemes nem tanácsokat osztogatni, hanem helyettük elgondolkodtató kérdéseket feltenni.

Persze ezt is megfontoltan, következetesen és továbbra is normál, lágy hangnemben.

A szeretetnyelvek, emberi reakciók, kommunikáció s annak vezetése - alkalmas egészséges kereteken belüli manipulációra.

Ezesetben vezetni kell, hogy megnyiljon feléd és tudd támogatni.

Mindemellett érezze, hogy nem számonkérő fölé rendelt szülő vagy, hanem egy ember az ember közötti egyenrangú beszélgetés zajlik, ahol szabadon beszélhet avagy dönthet arról, hogy nem akar.

A csendes közös kikapcsolódások is fontosak.

Mi pl csillagfotózunk, bicózunk, tollasozunk, szakmai dolgokat beszélünk meg stb.

Igaz, nálam fordítva van a helyzet, mert édesanyámat kellett "manipulálva" kibontani a gubójából.

Gyerekekre is szeretek vigyázni, amikor úgy adódik és sokaknál alkalmazok dolgokat, amolyan egészséges manipuláció formájában.

Nagyon sokat javulnak az emberek, ha megfelelően kezeljük őket. A pár éves pici gyerkőctől a vénekig.

Az érzelmek logikusak, akármilyen furán hangzik is és nagyon érdekes témakörök.

A fent említett pl nyugodt helyzetkezelés, beszélgetés, érzelmek megfelelően kezelése nemcsak a gyermek lelkét támasztják meg, hanem példamutató is lehet.

Pl ha olyat mondana, amire nagyon mérges lennél és reflexből kiabálnál, de ne tedd.

Kimondhatod normál hangerőn is "ez nem esett jól" vagy "most mérges vagyok", de...

Pl "megbeszélhettük volna vagy szólj csak ha van valami".

S elkezditek megbeszélni, felesleges fát dobni a tűzre pl kiabálás formájában.

Főleg ha nyit a gyerek. Ugyanis elijesztheted vele.

Ahány eset, annál több út/opció.

Ahány ember, annyi történet, érzés, jó és kellemetlen pillanatok.

A legnagyobb baki, amit sok szülőnél megfigyeltem:

-egy maga által elképzelt ideális gyermek személyiségét húzza rá a gyerekre (sok felesleges bántást azért szenved a gyerek, mert nem megfelelően az ő énjét látva kezelik, vagyis nem azt csinálja, amit az elképzelt "tökéletes gyermekem" - nek kellene csinálnia)

-előbbiből következik, hogy ismerjük meg azt a kisembert, aki növésben van és még ő maga is keresi önmagát, felfedező úton van önismeretben

-nekünk felnőtteknek is van mit tanulni. Legtöbbjük még öreg korukra se képesek alap dolgokat rendezni, elsajátítani, emberként bánni társaival.

-elismerni azt, hogy a tanulás örök dolog és bizony kortól nemtől független, és igaz ez a taníttatásra is.

Pici gyerekektől is lehet tanulni. Lásd a nyitottságukat, kíváncsiságukat, ami pl előre viszi őket dolgok megismerésében, megtanulásában, felfedezésében.

Ezért sem zárkózok el. A barátaim kora jelenleg 7 évestől 94 éves korig van.

Ismerd meg gyermeked!

A szakembert nem feltétlen javasolnám. Kevés az elhivatott és jó szaki. Emellett nagyon túlterheltek, alulfizetettek. Erről egyik hírportál is csinált egy szép összefoglalót youtube-n is megtalálható. Hazánkban a mentális betegellátás nem a legjobb.

Engem pl tizenévesen teljesen félrediagnosztizáltak.

30 évesen magamtól fedeztem fel mi a helyzet, majd egyenesen megfelelő szakosodott emberek segítségét vettem igénybe.

ADD és ASD-m van.

A szülők pedig nem megfelelően kezeltek szinte semmiben.

Nehéz és hosszú folyamat volt, hogy önerőből helyre jöjjek és feltárjak mindent.

Viszont ez az út volt, ami segített sok mindenben. Önmagam megismerésétől egészen mások megértéséig, kezeléséig.

Erre viszont kevesen képesek maguktól, ezért kell, hogy ott legyünk egymásnak.

Ahogy a gyermekednek is kellesz, épp ezért tárta fel testi-lelki sebeit, mert nem tudja mit tegyen.

Szeresd és támogasd!

Kitartást mindkettőtöknek és sok türelmet! Mielőbbi javulást!

Elsősorban 2 gondolatom lenne. Az egyik, hogy mi az, amiért nem vettem észre, hogy gond van, és nem kezeltem már hamarabb a dolgot, a másik, hogy azért mégiscsak örülök, hogy legalább nyíltan felém fordult, és elmondta időben, hogy gond van.

Legfőképpen biztosítanám arról, hogy én ott vagyok mellette, és bármiben számíthat rám.

Valószínűleg sok-sok-sok, nagyon sok beszélgetés történne. Én is átmentem ezen tiniként, úgyhogy el tudnám mondani a tapasztalataimat, azt, hogy mi az, ami segít. Megbeszélnénk a kiváltó okot, a megoldási lehetőségeket, ha kell, pszichológust keresnék vele együtt.