Van még manapság olyan aki hisz a fenekelésben,mint nevelési módszerben?

Nagy az isten àllatkertje és alacsony a kerítès. Sajnos szerintem biztos talàlni mèg ilyet.

Olyan ismerősöm van, aki direkt hagyta sìrni többször a nagyon pici gyerekèt, hogy szokja meg, hogy nem kap meg azonnal dolgokat. (Pici baba, felèbredt, èhes volt)

Most ti miről beszéltek?

Amikor bent voltam az újszülöttel, akkor úgy nyugtatták meg a nővérkék a babákat, hogy a feneküket paskolták. Én eléggé meglepődtem, mert nem kicsit simogatva, hanem rendesen odavagdostak. És a gyerekek lenyugodtak tőle.

Eleve egy babát nevelési céllal miért kéne megütni? Semmit nem értene meg belőle, csak a fájdalmat érezné.

Egyébként vannak olyan emberek, igen, akik azt gondolják, hogy egy pofon jó nevelési módszer. De a legtöbben inkább dühükben, vagy tehetetlenségükben kevernek le egy-egy pofont a gyereknek.

Én 2,5 évesen direkt csaptam a fenekére, mert nem bírt magával, semmit nem érzett(pelus), majd mikor kapcsolt, akkor elkezdett sírni, de szerintem csak azért, mert közben leszidtam. Nagyon jó érzés volt megütni, úgyhogy többet nem ütöttem meg, most így 10 évesen sikerült rácsapnom újra, addig max mérgemben és tehetetlenségemben a karját szorítottam.

Szerintem marhaság, de ha már üt az ember, inkább oda üssön, amitől nem lesz baja(pofon-agyrázkódás)

Röviden: nem

Kicsit bővebben pedig itt van a leghitelesebben, legrövidebben összefoglalva, hogy miért nem: [link]

Elég sokan, nemcsak hisznek benne, hanem alkalmazzák is. Nem egy szülőtől hallottam, hogy az abbahagyhatatlan hisztit csak fakanállal tudta lekapcsolni. Mint mondta, az artikulálatlan üvöltés akkor váltott át sírásra és könyörgésre, amikor letolt nadrággal az ágyra szorította, de akkor már késő volt. Pár alkalom után leszokott a hisztiről, mint említette. Ha később rákezdett, elég volt annyit mondania, hogy jön a fakanál!

Szóval durva, BTK-ba ütköző, de mégis mit lehet tenni egy szinte kiborgként tomboló gyerekkel?