Anyukák, nálatok is rosszabb a családi élet, mint terveztétek? Sok vita, rossz hangulat, rohanás?

A férjemmel lassan 15 éve vagyunk együtt, két kicsi gyerekünk van, és azt hittem, szebb és békésebb családi életünk lesz, mint amilyen a valóságban van.

Nem vagyunk egy egész nap kiabálós, veszekedős család, de basszus, nincs olyan hétvége, hogy ne veszekednénk a gyerekek előtt :/ Vagy néha hétköznap is, aztán nem szólunk egymáshoz, rossz a hangulat, nekem meg lelkiismeretfurdalásom van.

Nyilván igyekszem változtatni ezen, de úgy érzem, a férjem a hibás ebben a dologban főleg, mert teljesen belekényelmesedett abba, hogy én otthon vagyok a gyerekekkel (a kicsi még csak 7 hós).

Egész nap pörgök, főzök, takarítok, a kertet rendezem, neki meg semmi nem jó, ez miért nincs kész, az miért, miért maradt ott a vágódeszka a pulton, miért nincsenek összepárosítva a zoknik. Ezen nagyon sokat veszekedtünk már, számtalanszor elmondtam, hogy vegyen vissza, fogja fel, hogy nem lesz 100 %-os patyolat rend, de csak nem bírja ki, én meg már nyilván kiakadok, mikor elkezd megint cseszegetni.

Ma azon vesztünk össze pl. már szombat kora reggel, hogy muslicák voltak a kamrában, kiakadt, hogy mert én mindig ott hagyok valamit valahol, fúj, nyilván erre már felidegesít ettem magam, mondtam, hogy ő is elpakolhat néha, akkor nem lesz ilyen. És közben kiderült, hogy ő hagyott ott egy fél almát, arra mentek, de még ezek után is ő volt megsértődve ahelyett, hogy magába nézne.

Na, ilyen apróságok miatt megy mindennap a vita, mert egyedül nem tudok mindent megcsinálni, és nem fogja fel, pedig látja, mikor itthon van, milyen nehéz a gyerekek mellett bármit csinálni. A gyerekekkel kapcsolatos dolgok alól is kihúzza magát, nem akar kakás pelenkát csinálni, fürdeni, etetni, merthogy unalmas, ö dolgozott és fáradt.

És az az ember 10+ évig a gyerekek előtt mindenben részt vett, mosott, főzött, takarított, most meg mindennapos a vita, mert semmit nem akar csinálni :/