Elegem van a gyermektelenek folytonos megsértődéseiből! Miért csak én legyek tekintettel rájuk? Ők mikor lesznek tekintettel rám?

Erre az a legegyszerübb és legfrappánsabb visszavágás hogy akkor kell az ilyen rokont meglátogatni amikor beteg v. lábadozik kérni kell hogy főzzön neked teát/ kávét mutassa meg a wc-t adjon tiszta kéztörlőt el kell játszani a naivát és ha megszólal hogy miért épp most ? akkor lehet mondani hogy Ő kb. ugyanennyire volt bántó.

Ez nem kötelező de tény hogy a kismamákra sokan néznek becsmérlően csak mert azt gondolják egy lakásban a tisztaságot fenntartani a gyereket nevelni etetni a férjet kielégiteni alap és még megköszönni se kell de belénkrúgni szinte kötelesség akkor jöhet a revans.

Nos az a helyzet, hogy ezt a szemléletet bizonyos emberekben megváltoztatni nem lehet-nem is kell.Minek.Én is sokszor megkaptam, hogy milyen jó nekem!Egy darabig próbáltam én is elsorolni, hogy milyen nehéz is...egy idő után rájöttem minek.Ne sajnáljon, inkább irigyeljen, úgyis azt szeretné!Utána-mikor megvilágosodtam, azt mondtam!

-Naná, hogy jó!Soha életemben nem volt ennyire király dolgom!Irigykedhetsz nyugodtan!

Mindezt vigyorogva, közben hulla fáradtan!

Soha többet nem jegyezte meg!Érdekes..!Próbáld ki!:)

A bunkó rokonhoz nem nagyon tudok mit szólni-nekem nem volt ilyenem, de lehet felajánlanám neki, hogy, amennyiben felkelti szemem fényét, addig nem mehet haza, míg vissza nem altatja :))))))) És utána, ha visít a poronty azt csinál, amit akar, mert neked más dolgod van.

Nem csak a gyermektelenek ilyenek, sajnos.

Ismerosunknek (pasi) elvileg harom gyermeke van, gyakorlatilag a felesege csinal veluk mindent, ertsd, mindent. Ot akkor sem zavarhatjak a sracok, amikor otthon van. O kb ugy el, annyit pihen otthon munka utan, annyit csavarog, mint akkor, amikor meg gyereke volt.

Ha akar sorozni megy, ha akar hevereszik a tv elott, ha akar telefonal.

Es kioszt bennunket, kulonosen a ferjemet, mert mi vagyunk olyan bunkok, hogy megosztjuk a munkat itthon es mondjuk emiatt a ferjem nem tud vele minden masodik este osszeulni sorozni, vagy mondjuk nem tudunk heti otszor telefonon beszelgetni vele, mert epp nem erunk ra.

Es persze mi vagyunk a bunkok, merthogy elhanyagoljuk ot.

Pedig idaig kulon odafigyeltunk az erzekeny lelkere.

Hát igen, azt hiszem a problémádat, csak mi értjük meg a legjobban, az édesanyák. Ne foglalkozz velük, majd egyszer nekik is lesz gyerekük, és akkor majd rájönnek mit is jelent ez.

Nem tudom milyenek a rokonaid, de ha én leteszem a babámat aludni, az tuti biztos, hogy senkinek nem engedem meg felkelteni. Légy határozott és mondj nemet! Ők a te gyerekeid!