Lehet "édesanyám miatt" nem vágyom gyerekre?

szerintem igen lehet hogy ez az oka

de sokan (akik felismerik a problémát) tudatosan nem akarják követni a szülői mintát

te is látod már hogy mi volt rossz, mi az amit te teljesen máshogy csinálnál, és lehet hogy pont ezért lennél nagyon jó anyuka, mert te "szeretetlenségben" nőttél fel, ezért te igenis megadod a gyerekednek amire szüksége van érzelmileg

Tényleg nem bántásból írom, de kemény leszek.

Te írtad, lassan 30 felé közelítetek, ilyenkor az embernek már illik a saját életéért felelősséget vállalni.

A szülők is emberek, hibáznak, anyukád mindent megtett, mindent megadott, ami tőle telt.

Nálad sokkal rosszabb körülményekben felnövő emberek is vállalnak gyereket, és legfeljebb másként csinálják a dolgokat.

Ne anyukádat hibáztasd, hanem nőj fel, és vállald, h magad miatt nem akarsz gyereket, vagy félreteszed a régi sérelmeket, és mégis nevelsz gyereket. Ezt kell tisztáznod magadban, mert nekem ez csak ürügynek tűnik.

Tudod nekem csak az furcsa, hogy ellentmondás van.

Miért vagy itt ezen az oldalon és miért kérdezed ezt?

Mert mégis akarsz gyereket, csak nem mered vállalni, mert hátha úgy viselkedsz mint anyukád? ezesetben egy jó pszichológus, aztán indulhat a gyerek projekt.

Mert egyáltalán nem tűnsz közömbösnek.

Itt az odalon van számtalan egyéb, például háziállatok, közömbös vagyok, sosem éreztem kéne nekem háziállat. és nem gondolkodom rajta miért nem kell nekem egy kutya mondjuk. Nem olvasgatok kutyás oldalakat és nem kérdezem meg, szerintetek azért nem kell kutya, mert 4 évesen megugatott egy és megijedtem tőle?

De ugyanígy nem akarom itt hagyni az országot és külföldön dolgozni, pedig jól beszélek angolul, jó szakmám is van és soha nem nézegetek ezzel kapcsolatos oldalakat, nem kérek tanácsot, miért lehet ez. Mert közömbös ez a dolog.

Szóval én ezt tényleg nem értem, mit gondolkodsz ezen, ha közömbös neked ez a dolog?

abból semmit nem lehet leszűrni, mert teljesen máshogy állsz egy gyerekhez, akit napi 24 órán keresztül ismersz, a saját gyereked. Másrészt érhet sokként is a dolog, különösen ha egyébként sem tudsz mit kezdeni a gyerekekkel. Mert nem könnyű, még sok szülőnek sem megy.

Harmadrészt vannak napok, amikor az én fiam is szó szerint elviselhetetlen, nem lehet végig menni vele az utcán, olyan, mint aki bolond, neveletlen, szemtelen, hiába kérek, követelek bármit is. És egyébként meg, mint egy kisangyal olyan. Szóval ki kell fogni a jó pillanatot, persze nem árt ha látod, milyen egy gyerek frontkor.

Igazad van, házi állat esetén nem akkora a nyomás. de tényleg gondold végig, magaddal szemben lehetsz őszinte, hogy szeretnél gyereket, mert úgy érzed, vele lenne teljes az életed, tudnád teljes szívedből szeretni. De ha minimális kétséged van, akkor ne szülj.

Mondjuk nekem furcsa ez, hogy nyomásról beszélsz, mert van nagynéném, aki már akkor sem vállalt gyereket, amikor az tényleg divat volt és a szüleim is csak egyet (70-es, 80-as évek) és soha nem kérdeztük tőle meg és soha nem mondta, hogy egyszer is felmerült volna, hogy szüljön vagy nyomás alatt lett volna. Sőt amennyire tudom, egyszer teherbe esett és elvetette, egy buta indokra hivatkozva (hogy megvakulna a terhesség miatt-hogy honnan vette)És egyébként ő nem közömbös a gyerekek iránt, mert kisgyerekkoromban rajongtunk érte és a gyerekeimet is nagyon szereti. De ő nem akart sajátot. Sőt ő már akkoriban szingli létet választotta, mert férje, állandó párja sem volt sosem. De nem volt ebből semmi. Most 2010-ben nekem furcsa, hogy bárki téged ezzel nyomaszt-mert ma z természetes.

A magam részéről egyébként jobban becsülöm és nagyobbra tartom azokat a nőket, akik lemondanak a gyerekről, mert úgy érzik nem nekik való. Például Keresztes Ildikó, a nagynéném.