Téged vertek a szüleid gyermekkorodban? Volt igazi oka? Féltél? Mennyire emlékszel rá?

1. Igen.

2. Nem tudom, csak gyanítom, hogy az apám.

3. Nagyon.

4. Teljen. Újra és újra átélem, 30-40 év után is.

ui.: Szörnyű. Nem szabad verni a gyerekeket.

Ritkán kaptunk ki,ha nagy disznóságot csináltunk. Vagy anyám vagy apám fenekeltek el bennünket. Nem féltünk,mert tudtuk,hogy igazuk van és megérdemeltük. Nem lettünk ettől lelkibetegek. A gyerekek nem mindig hallgatnak a szép szóra,ha csak tiltanak valamit,akkor sok esetben úgy veszik,hogy a szülő csak dumál,anélkül,hogy annak következménye lenne. Vannak helyzetek,amikor elkél egy kis fenékre verés. Nem az állandó verésre gondolok,mert az valóban rossz nevelési eszköz.

Nagyon kevés az a gyerek,akit fel lehet nevelni csak szóval. Általában kamaszkorban már nem hatásos.

1x.

Anyám fenekelt el, amikor a frissen festett falat alvási időben 3 ceruzával összerajzolta. (Egy grafit, egy világos és egy sötétzöld)

Nagyon kiakadtam, mert szerintem szépet rajzoltam. :o)

Utólag megértem, hogy a frusztrációját így vezette le...

Én egyszer adtam eddig pofont a lányomnak (kb. 2,5 éves volt, most 4), amikor a húga sálját úgy rángatni kezdte, hogy fojtogatta vele.

Igazából nem volt átgondolt lépés, indulatból csináltam. Utána bocsánatot is kértem tőle, amikor mindenki megnyugodott.

Alapvetően azt gondolom, hogy mint nevelési eszköz, nem szabad alkalmazni, de adódik egy-két olyan szituáció, amikor megesik.

Egyébként olyan szempontból "tanulságos" volt számára is, hogy soha azóta nem csinált olyat. De én sem. :o)

nem vertek, de utáltam otthon lenni, az alkesz apám miatt, aki igazából csak csapkodott meg ordítozott, és inkább anyámat bántotta, de sosem lehetett tudni, mire megyek haza. Anyám a mártír-szöveget nyomta, apám meg ordított velem. Szerintem gyerek válogatja, kit "lehet" verni, van, akit nem izgat, és inkább az érzelemmegvonás fáj neki, valakinek meg az ütés.

Én a nagy gyerekemet párszor megcsaptam, mégis szinte össze vagyunk nőve, a kicsi meg keservesen sír, őt nem is bántom. De két fiú néha nagyon rossz, és mikor hiába a büntetés, a szép szó, akkor nincs más megoldás.

A családon belüli erőszak, és a fenékre csapás, mint nevelési eszköz két külön fogalom.

Igen, minket napi szinten vert apám (tesómat, anyámat és engem), bottal, szíjjal, kézzel. Ok nélkül, vagyis ő mindig talált rá okot. Rettegtünk, főleg mikor már tudtuk, hogy jön haza. Féltünk, mibe fog belekötni. Még most is félek tőle, pedig már 29 éves vagyok. Annyira emlékszem rá, mintha tegnap történt volna, és sajnos mély nyomot hagyott bennem, 12 éves koromig még sokszor bepisiltem éjjel. 11 éves koromban váltak el, akkor szöktünk meg, de még sokáig rettegtem, hogy ránk talál és vissza kell mennünk hozzá...

Igen

Nem

Nagyon

Nagyon

Apám kemény alkoholista volt,fizikailag nem bántott,de egy pokol volt a gyerekkorom. Anyám idegbeteg lett,ő nagyon sokszor megvert. volt hogy csak így vezette le a feszültséget,vagy rajtam adta ki a dühét!

Így 32év távlatából is nagyon fáj,nem tudok nekik megbocsájtani!