Gáz, hogy nem merem a gyerekeimet egyik nagymamára sem bízni? Ti mennyi idős kortól, és milyen gyakran bízzátok rájuk?

Detto. Az én lányom 14 hónapos, anyósom még nem vigyázott rá egyedül. Valamelyikünk mindig ott volt vele. :)

Anyukám vigyázott már rá 3 hónapos korában is kb 1 órákat, amikor valamit muszáj volt elintéznem, de mostanában nem bízom már rá, mert rettentő türelmetlen.

Múltkor úgy vette ki a kezéből a frissen mosott párnahuzatot, hogy szegénykém hanyatt esett a kövön. Nem akart anyum rosszat, csak türelmetlen és ideges volt, hogy a gyerek végig húzza a kövön és moshatja újra... totál kiakadtam.

Nálunk az én apukám szokott vigyázni rá, ha vészhelyzet van, ő is kicsit türelmetlen, de nála ez abban nyilvánul meg, hogy sokkal szigorúbb a gyerekkel, mint én. És pl. nem engedi, hogy kézzel egyen, mert összemaszatol mindent, hanem inkább megeteti ő. Ennek sem örülök, de sajnos muszáj néha rábíznom.

azért gondolom anyósod is felnevelte a férjedés annyira nem cseszhette el,ha olyan ember lett akibe beleszerettél...

bizz meg benne.Én az első pillanattól adtam ha kérték (legalább addig is csináltam mást, pihentem) 6 hónaposak voltak amikor már hétvégére mentek a nagyikhoz,némi lefejt tej kíséretében.azt kell elfogadni, hogy nem te vagy az egyetlen aki képes ellátni megfelelően a babát. Azt látom,hogy ez sok anyának valamiért nehéz elfogadni.

Ez olyan buta érv, hogy anyósod is felnevelte a férjedet... Igen, de azóta eltelt 25-30-40 kinek mennyi év. Sokat változik annyi idő alatt egy ember. Amikor a sajátját nevelte, annyi évvel fiatalabb volt, jobban látott, benne volt a rutinban. Állandóan a gyerekével volt, tudta egy fél nézéséből, hogy a gyerek mire készül. Az unokájával nincs annyi időt, ami természetes.

Ettől még rá lehet bízni, de az is normális, ha egy anya aggódik.

Az meg, hogy 6 hónapos hétvégékre lepasszoltad a tieidet, no komment. Lehet így csinálni, ez a te dolgod. De nem ez az etalon, amit mindenkinek követnie kell.

6 hónaposan

ezt akartam írni, na. :D

Én sem merném az én gyerekeimet. De nálunk ez fel sem merül, mert egyik oldal nagyszülejét sem érdeklik a mi gyerekeink.

Anyu 67 éves, alig tud menni, ő szavaival élve: "nem mindegy mikor nagymama a nagymama". Eszébe sincs vigyázni a két gyerekemre.

Párom apja (60) újranősült egy 45 évessel, újra éli a fiatalkorát, örül, hogy a "kutya is megdöglött" - ezt ő mondta, ők Afrikába szeretnek járni. Unokáira egyáltalán nem kíváncsi.

Szóval mi így állunk. Így sajnos talán, de soha nem volt lehetőségem a gyerekeimet senkire sem hagyni.

Közel 3,5 éves elvileg szeptembertől lesz ovis és 13 hós gyerekek

Anyukámmal elég rossz volt régebben a kapcsolatunk, de az első unoka születése után "megjavult" a szitu.

Az első unokára olyan 1,5 évesen vigyázott pár napot is, a 2.-ra már 8 hónaposan és a tesóval egyszerre ott is voltak nála. Nem mondom, hogy nem izgultam, de mondtam bármi van szóljon inkább és jövök vagy megbeszéljük mi legyen.

Ettől független volt, hogy olyan történt amit nem kellett volna pl. algopirint adott a 2 évesemnek, aztán anyósom orvos így őt interjúvoltuk, hogym most mi van, de szerencsére nem volt allergiás. Nagynénémhez már 2,5-3 évesen 1 hétre is elment nyaralni. Azért aggódom értük, de kell, hogy önállósodjanak és igazat adok annak is aki azt írta, hogy minket is felneveltek valahogy még ha le is pontoznak, ahogy az előzőekkel is tették.

Akkor persez én sem hagynám ott a gyereket, ha nagyi alkesz lenne vagy nem beszámítható.

Az én anyám szeret tütükézni, innentől gondolom, nem kell magyarázni, miért nem vigyázott és miért nem fog vigyázni rá. Lehet, hogy józan, amikor odaviszem, de egy nyugodt percem se lenne, hogy mikor dönt úgy, csak leszalad a boltba egy kétdekásért, a lakásban hagyva egyedül a kicsit.

Anyósom aranyos, de a túlbuzgó típus. Ő megy a saját feje után, ahelyett, hogy kérdezne. Egyszer hagytuk rá a kicsit, varratszedésre mentünk, nem akartuk vinni a picit. Meg is bántam. Úgy pelenkázta be, hogy teljesen összeszorította a baba hasát, aztán panaszkodott, hogy a gyerek visszabukta a kaját és egész idő alatt nyűglődött és sírt.

Lehet, hogy felneveltek a nagyszülők már több gyereket is, de az 30 éve volt. Már nem olyan fürgék, nem olyan figyelmesek, a baj pedig gyorsan megvan. Több veszély is leselkedik a gyerekekre, mint 30 éve.