Aki már veszítette el kisebb korú gyermekét (0-2 év), utána mikor volt képes új babát vállalni?

Szia, 22 évesen az első babámat veszítettem el, koraszülött volt (26 és fél hetes), 3 napot élt. Én nem láttam (így a terhességen és a császáron kívül nem volt más kötődésem hozzá), mert rögtön átvitték egy másik kórházba, ott is halt meg, a férjem látogatta és keresztelte meg. Igaz, ami a legnehezebb volt, a temetés. Szűk körben volt, de így is megrázó, negatív élmény volt, de a mi családunk elég sokat el tud viselni lelkileg. Sokan azt tanácsolták, hogy várjunk legalább 1 évet, a szülészorvosom 6 hónapot javasolt az újabb terhességre (szerinte ez lelkileg segíthet), 5 hónap után lettem állapotos a fiammal, szinte ugyan azon a napon, ez rengeteget segített, fiam után iker lányaim születtek, most pedig 21 év után ismét babát várok.

Nem tudom, miért tetted fel a kérdést, ha később veszítette el valaki a babáját vagy kisgyerekét (kérdésedben 0-2 év szerepelt), akkor biztos sokkal nehezebb az erősebb lelki és fizikai kötődés miatt. Ilyenkor szerintem érdemes külső segítséget is igénybe venni...

Mi tavaly áprilisban (elsején) veszítettük el a kislányunkat.Első baba lett volna. 22 hetesen halva született. A mai napig nem tudtam feldolgozni. most ugyanúgy, sőt jobban rettegek, mert 7 hónap után újra megpróbáltuk, és most 26 hetes terhes vagyok. Ez a babánk is, ha jól megy júliusban fog születni, mint a másik született volna.

Feldolgozni szerintem nem lehet, esetleg enyhül idővel a fájdalom. Mivel közeleg az idő mikor a menybe ment, egyre rosszabb. A hasam bekeményedik, átélem a szörnyűséget álmomban, nagyon rossz. Mi segít? Talán az, hogy párom kitart mellettem, pedig el akartam hagyni. Ő ad erőt nekem. Még így is, hogy egy emberi roncs lettem elvett feleségül, pedig már élni sem akartam. Ő beszélt rá, hogy mihamarabb próbálkozzunk ujra. Először mikor megtudtam, hogy sikerült újra teherbe esnem nagyon örültem, majd rájöttem, hogy korai volt, mert a másikat még el sem engedtem, el sem búcsúztam tőle. De mikor elkezdett mozogni és azt mondták kétszer ugyanaz nem történhet meg reménykedni kezdtem. Minden nap mozog, és ez megnyugtat. Remélem nem jön korábban, megmarad és egészséges lesz. Már nagyon várjuk, de még ki kell bírnunk 3 hónapot.

(29 éves, 26 hetes kismama)

Kedves Kérdésfeltevő!

Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de nem nagyon voltam számítógép közelben mostanában.

Kicsit megijedtem az általad leírtak miatt. Együtt érzek Veled, Veletek az előzmények miatt (hiszen leírtam, hogy velem is hasonló történt, 26 hetesen vesztettük el a babánkat, aki nem lett volna egészséges nagy valószínűséggel).

Lehet, hogy egy kicsit racionálisabban gondolkodtam, így könnyebb lett újra kezdeni 5 hónap múlva, hiszen azt gondoltam, hogy elment egy beteg baba, de fiatalok vagyunk (23 éves voltam), lehet még több gyermekünk. A 2. terhesség alatt próbáltam elfoglalni magam, nem emésztettem magam az előzmények miatt,(igaz ekkor sem lett tökéletes az AFP), jártam rendszeresen orvoshoz, az átlagosnál jóval többször néztek UH-án, ami mindig megnyugtatott.Sajnos kimutatták már, hogy a kismama lelkiállapota a babát is érinti, ezért kérlek, ne stresszel-j az előzmények miatt, élvezd a terhességet, esetleg keress hozzáértő segítséget. Itt nem csak orvosra gondolok, tapasztalt kismama vagy természetgyógyász is segítséget adhat, egy jó, tartalmas beszélgetés sokat segíthet. Sétálj sokat a friss levegőm, szívd be a napsugarat. Mióta kisütött a nap, én is sokkal jobban érzem magam a különben fizikailag sokkal nehezebben viselt 4. terhességem alatt.

Nem szabad beképzelni semmit, mert szerintem ez is generálhatja a későbbi problémákat.

Gondolom a baba elvesztése után konzultáltál az orvosokkal, talán kiderült, hogy mi volt a baj, az esetleges rizikófaktorokat kizártátok.

Még egyszer kérlek, ne lelkizz sokat, ne fordulj magadba, élvezd a terhesség minden napját, hiszen utána egy egészen más világba csöppensz. Most is, és akkor is a babának egy kiegyensúlyozott, nyugodt mamára van szüksége.

Minden jót kívánok Nektek!

Bocsánat, figyelmetlen voltam...

A 2. válaszoló nem a Kérdésfeltevő volt.

Ezért érdeklődtem az első levelemben, hogy mikor, mennyi idős korban vesztetted el a babádat (gyermekedet), hiszen nem mindegy, hogy mennyi időt töltöttetek el együtt... és az az időszak hogyan telt (beteg volt-e a gyermeked vagy váratlan volt az elvesztése).

Még egyszer elnézésedet kérem...

De azt is leírtam, hogy azóta 3 egészséges gyermekem született és várom a 4-t. Az idő sok sebet begyógyít...

Nem tudom, hogy van-e testvére az elvesztett kisgyermeknek, de ha vállalnál még gyermeket, könnyebb lenne a baba (kisgyermek) elvesztésének feldolgozása...

(43 éves, 20 hetes és 3 gyermekes kismama)