Mit kezdtek az utálatos megjegyzésekkel?

Rákontrázok. :D "Nézd már, a mama azt hiszi, hogy finomabbat főz nálam." Mindezt halálosan nyugodtan, mosolyogva. Általában veszik a lapot és elhallgatnak. De gyakran csak elengedem a fülem mellett.

De engem pl. sokkal jobban zavar, amikor az utcán idegenek (!) osztják az észt. Hordozom a babámat, emiatt elég gyakran kapok beszólásokat. Pl. tegnap odajött a buszon egy néni, a babám a hátamon aludt, a néni meg elkezdett ordibálni a gyerekhez, hogy "jajj de rossz neked ott! Látszik, hogy meleged van. Anyád betuszkolt oda, hogy ne tudj megmozdulni. Sejj, minek az ilyennek gyerek?"

Hirtelen azt se tudtam, hogy sírjak vagy nevessek... Mondtam a néninek tök kedvesen, mosolyogva, hogy "legyen szíves egy kicsit halkabban ordibálni, mert alszik a gyerek." Ahogy elolvastam az arcáról, nem erre számított, úgyhogy morogva inkább elment a busz másik végébe.

Úgyhogy nálam a mosolyogva kedvesen visszaszólás szinte mindig bejön, a rokonoknál is. Eleinte bunkón, idegesen válaszoltam, de attól csak ők is idegesebbek lettek, és tovább akartak vitatkozni... (És bocsi, hogy kicsit off volt! :D)

attól függ,hogy ezt hányszor kell hallanom. ha csak évente 1-2szer akkor kibírnám,hogy nem szólok,de ha hetente akkor nem bírnám elengedni a fülem mellett.

valami hasonlót kéne visszaszólni,hogy értse a célzást.vagy: rákérdezni szemtől szembe,hogy: mi az oka,hogy mindig ilyen megjegyzéseket tesz?

"bezzeg anyád/apád nem hoz el gyakrabban"

És még ennyiszer sem fogom, ha a kedves Mama/Papa nem fejezi be a hülyeségét....