Most őszintén mi a megalázóbb a gyereknek? Ha pórázon viszik az utcán és ő azt látja, hogy a kutyákat is így sétáltatják, vagy ha NÉHA-NÉHA kap egyet a fenekére otthon, a 4 fal között nevelő célzattal?

A gyereket nem pórázon viszik, hanem gyerekhámmal, de mindegy. És amúgy szerintem nem megalázó egy gyereknek, persze ez attól is függ, hogy a szülő hogy tálalja a dolgot - ha büntetésként kapja a gyerek, akkor nyilván az, de ha nem így tüntetik fel, akkor nem az, ellenben a biztonságát szolgálja.

Ha olykor-olykor kap a fenekére a gyerek, az sem megalázó szerintem, viszont az esetek 90%-ában igazából haszontalan. Ettől függetlenül meg tudom érteni, hogy olykor előfordul, de ne nevezzük már nevelő célzatúnak.

Én egyiket sem értem meg!

1. A gyerekem nem kutya hogy pórázon sétáltassam. Ez mindössze a szülő csődje, hogy nem tudja rendesen megnevelni a gyereket hogy az ne fusson el mellőle. A szülő szégyene. Ennyi.

2. Soha semmilyen körülmények közt nem ütöttem meg a gyerekem, és nem is fogom. 11 éves múlt, de Nincs az a helyzet, az a szituáció amitől így kifordulnék magamból. Mindenki úgy viselkedik a saját gyerekével, amilyen mintát hozott otthonról. Előbb törném le a kezem, minthogy rásuhintsak vele a saját gyerekemre.

Ezaz, kezdődik!

Mondd kérdező, de komolyan, neked az miért fáj, ha valaki más módon neveli a gyerekét, mint te? Foglalkozz a sajátoddal, ne másokéval, és sokkal nyugodtabb életed lesz.

Az nem vet fel a gyerekben kérdést, hogy van, aki a kutyájára ruhát ad, és rajta is ruha van? Nagyon hülye párhuzam, már ne is haragudj.

Na mindegy, ezt a másokon való csámcsogást, és megváltoztathatatlan dolgokon való hőzöngést meghagyom neked és a sleppednek, jó mulatást, puszi!

Nem vagyok veréspárti, mert engem is vert édesapám gyerekkoromban. Nem mondom, hogy sokszor nem volt indokolt, de a vége fele már stressz levezető voltam neki. Bármit csináltam nem volt jó.

Én megfogadtam, hogy csak akkor kap seggest (semmi mást nem ütnék meg rajta) a lányunk, ha már tényleg olyat csinál, ami nagyon nagy probléma.

Pl. nem áll meg az út szélén, mikor tudja, hogy meg kell.

Próbáljuk úgy nevelni, hogy korán megtanulja és elsajátítsa a biztonságos közlekedés/élet módját.

Szoktam látni a városban sétálva, hogy "pórázon" tartják a gyerekeket. Én nem tudnám ezt végig csinálni, mert van kutyánk is (tacskó) és világéletemben úgy voltam vele, hogy a póráz az állatokhoz tartozik. A lányunk pedig nem egy (haszon)állat!

A másik fele meg az, amikor az ismerősöm gyermeke futott ki az útra (kocsi elé), mert a másik oldalon meglátta az apját. Igazából meghallotta a hangját. Anyuka nem tudott semmit tenni, kitépte a kezéből magát a gyerek. Mondanom nem kell .. azonnal meghalt a 3 éves kisfiú.

Ilyenkor azért elgondolkozom, hogy célszerű lenne a modern kor eszközeit használni.. de mégis ott vagyok ezzel, hogy a gyereket életre kell nevelni.

Én is csináltam bolondságokat, benne voltam sok hül*eségbe tinikoromba, de élek. És azért, mert anyukámék megneveltek és tudtam, hogy mik az ésszerű határok.

Bár ezt egy 2-3-4-5 évesnek elmagyarázni nem lehet...