Tényleg az a legjobb ha a kisgyerek későn kerül oviba és inkább otthon van?

3 évesen szerintem

jó leet nehéz lenne a megválás mindkettőtöknek de nem jó neki az hogy nem járatod oviba

kell neki... /szocializálódnia kell/

Sztem minden anya látja a gyermekén,mikor kell már neki a gyerektársaság,a közösség,mikor nem elég már csak az anya és a tesó társasága.3 évesen azért már kell az óvóda az én véleményem szerint,mert ott azért teljesen más,mint otthon,sok mindent tanulnak,rengeteg inger éri,szocializálódik,barátai lesznek és még sorolhatnám az ovi előnyeit.Nekem 2 gyermekem van,a fiam idén nyáron lesz 5 éves. 3 éves 2 hónapos volt,mikor kezdte az óvódát,mai napig imádja,jó helye van.Kislányom februárban volt 3 éves,ő még most bölcsis,de szeptemberben megy át ő is az oviba.Igaz kicsit idősebb lesz,mint a fima volt,mikor kezdtett járni oviba,de nem baj,ő is imádja a bölcsit,meg már alig várja az óvódát is.:)

Egyébként ezt a kérdést úgy is fel lehetett volna tenni,hogy bölcsődébe a legjobb-e ha kerül a gyerek,vagy hogy otthon legyen?Tudom,sokan kénytelenek beadni a munkahely miatt,a gyes nagyon kevés,az anyukák rászorulnak,hogy visszamenjenek minél előbb dolgozni.De azért azt a 3 évet meg kellne hagyni a gyermeknek és az anyának,hogy együtt lehessenek.Nekem is nagy lelkiismeretfurdalásom volt,hogy a lányommal nem tudtam 3

éves koráig itthon maradni,beadtam 2,5 évesen a bölcsibe,de mentem vissza dolgozni és muszály volt.Viszont most már belenyugodtam és kárpótól az a sok okos dolog amit "hazahoz a bölcsiből"-amiket tanulnak-és azért igy már felkészültebben mehet majd az oviba is.

Én inkább példát írnék.

3 éves kora előtt 1 hónappal próbáltam a lányomat beszoktatni az oviba, nem ment. Sírt mikor eljöttem, aztán néha ott is, de nem is ez volt a fő bajom, hanem hogy nem evett nem ivott ott semmit. Így hagytam ez egészet, amúgy is itthon voltam a kistesókkal.

Most 3 év 4 hósan közölte (addig én szóba se hoztam az ovit) hogy ő menni akar az oviba. Az első pár napba nem volt gond, aztán jött egy kis megingás, de simán átvészeltük, aztán jött egy betegség, másfél hét kihagyás, most kezdte megint tegnap. Ma picit sírt mikor otthagytam, de semmiség. És nagyon szeret ott lenni, délben meg alig akart hazajönni többször is, mert tovább akart játszani. (csak fél napig jár egyenlőre)

Saját bőrömön tapasztaltam, hogy nem szerettem az ovit, 4évesen már nem tudtam játszani.

Csak a felnőttek voltak velem addig, kint a kertben a levegőn.

A mai napig vért izzadok, hogy a gyerekeimmel tudjak játszani, és nagyon nem megy. Mert nem tanultam meg.

Van egy pont, ami inkább 3év, mint 4 amikor a gyermeket a gyerekek közé kell vinni, hogy megtanulja mi a gyerekség. Egy felnőtt bármilyen bohókás ezt nem tudja megmutatni.

A fiamat beirattam(felveszik e passz, jún megtudom), de azt érzem, jót fog neki tenni, hogy "megszabadul" picit tőlem, mást is láthat mint amit én mutatok neki.

Ez az én véleményem.