Nem érdekli az hogy milyen ruhában, milyen babakocsiban, milyen kiságyban lesz a babája, hidegen hagyja az egész nyugtassatok meg hogy ez is lehet normális egy kismamánál?

Én a 34. hétig melóztam és nem volt ilyenkre időm, pedig vártuk a babát. Ismerősöktől kaptam egy csomó mindent azt elraktároztam és amikor már otthon voltam az utolsó hetekbe kiválogattam ami a mérete lesz, meg a babaágyat mindent rendbe tettem és kész. Azóta született másik lányunk és vele is ugyan ez volt. Most fiút várunk és kaptam most meg egy csomó fiú ruhát de szülés előtt 1 hónappal átnézem, kiválogatom a méreteket és kész.Azt tudom, hogy kicsi fiús pólóink nincsennek. Bemegyek majd valamelyik boltba és veszek néhányat. A csajoknak is így vásárolok, hogy ha kell neki pl. pulóver akkor elmegyek venni pár dolgot, de ezekhez van bejáratott bababoltom ahova járok. Nem az én világom a boltba szédelgés.

Én meg azon vagyok megakadva, mikor barátnőm bemegy egy boltba mindent megnéz, megfogdos, fél óráig tud róla beszélni és a végén nem veszi meg :), amúgy anyám meg nagyanyám is ilyen :).

Nézőpont kérdése.

Nekem pl. te nem tűnsz "normálisnak" az én szemszögömből:)))

Sosem voltam az a típus aki elájul, ha kisbabát lát és most, hogy a sajátunkat várom sem repkedek a föld felett napi 24 órában.

Persze örülök és várom, hogy megszülessen, de annyi minden más dolog van még ami érdekel, nem ez köti le minden gondolatom.

Én is kaptam babaruhákat és a gyereknek aztán tényleg mindegy miben van, én is válogatás nélkül elfogadtam mindet.

A vaterát ugyan nézem babaholmik miatt de csak azért, mert rettentő anyagi helyzetben vagyunk és vadászok a lehető legolcsóbb holmikra.

Azt mondanom sem kell, hogy kimondott "gyerekszoba" nem is lesz, nem festünk (drága lenne), nem cicomázunk. Be lesz állítva a kiságy és kész a szoba.

Nem hinném, hogy amiatt kellene leminősítened a barátnőd(???), amiért ő nem ugrándozik lelkesen egy rózsaszínű rugdalózó láttán.