Kismamák! Titeket is zavarnak az orvostanhallgatók az egyetemi klinikákon?

Hát még nem volt hozzájuk szerencsém,egy biztos,hogy a beleegyezésed kell hogy kérjék,hogy ott lehessenek a vizsgálatkor/szüléskor/akármikor.

Én röntgen asszisztensit végeztem,bármilyen vizsgálat volt,a beteget meg kellet kérdezni,hogy zavarja e,hogy bent vagyunk.Ha igen,természetesen nem voltunk jelen a vizsgálatnál.

Jogod van megtagadni a jelenlétüket.

39hkm

Ott annyira nem fog ez zavarni, mert annyira fáj, hogy nem fog érdekelni ki van ott, mit csinál, csak legyen mar vége az egésznek, és vúkjon ki a baba, az fog csak érdekelni!

Szülés alatt kint volt mindenem, és nem egyszer marad nyitva az ajtó, a folyosón mindenki látta a csupasz alaó testem, de nem zavart, mert csak fájdalomra figyeltem!

Valahol nekik is meg kell tanúlniuk, hogy majd a te unokád világra hozhassák!

Hát kedves utolsó cáfolnálak :-) Egyik válaszoló vagyok, aki élvezte a szülésnél a hallgatók jelenlétét.

Volt egy vizsgálat a 38-dik héten. UH.

Tudni kell, hogy végig, megrendíthetetlenül fiút mondtak a terhességem alatt. Többször is ezer százalékra mondták.

Na ezen az Uh-on, ahol volt vagy 10 hallgatólány, meg egy sármos nőgyógyász, kérdezte tőlem, tudom e a nemét. Mondtam természetesen. Hát a doktorbácsi hihetetlen biztos volt magában és közölte velem, ez bizony nem fiú hanem lány, ideje lánynevet választani. Persze mindenki nevetett, marha vicces volt, saját magának is tetszett a dokibácsi...Azért végül nem kis stressz után, hisz lánynevünk nem volt, megszületett a kisfiunk :)

Szia!

Kicsit OFF-olok, de azért szeretnék elmesélni egy sztorit. Mert hát én is a "tömeghez" tartoztam orvostanhallgatóként. Jogod van kérni, hogy a diákok menjenek ki, csak lécci olyat ne csinálj, ami velünk történt: saját szabadidőnkben mentünk a kórházba, hátha elcsípünk egy szülést, mert nappal a gyakorlaton esélyünk se volt erre. Este 9-10 körül megkérdeztünk egy kismamát, hogy ott lehetünk-e a szülésénél. Kedvesen elbeszélgettünk vele, beleegyezett a dologba. A szülésznő elég bunkó volt, kizavart minket, leszidott, hogy ne álldogáljunk ott, amikor vajúdik szegény kismama. Majd szólnak, ha "történik valami". Vártunk, csak vártunk. Elmúlt éjfél, 1 óra, 2... Mondta a doki, hogy most már lassan jön a kitolás, amit mi is megnézhetünk. Mi direkt nem lábatlankodtunk addig, hiszen megkértek rá. Erre mikor bemehettünk volna végre tanulni valamit, a kismama meggondolta magát. Azt hittem felrobbanok! Jobb dolgom is lett volna, mint ott várni egy fél éjszakát.

Teljesen megértem, ha nem vágysz "kukkolókra", de akkor lécci már az elején szögezd le, hogy NEM AKAROD, mert akkor nem szívatsz meg senkit :)

Köszi