Volt úgy vki vagy ismertek olyat aki mégsem barátkozott meg az adott nemmel? Ugye szokták mondani erre a kérdésre hogy ahogy ott van a baba, elfelejti hogy másik neműt akart.

Mi is így voltunk, lányt akartunk, de nagyon, egészen a 28. hétig, mikor kiderült, hogy fiú. Mi rögtön átkapcsoltunk a fiút akarok, de nagyon üzemmódba, és száz lányért nem adnám oda a 2,5 éves fiamat. Nem tudom lesz -e még egy gyermekünk, de most már el sem tudom képzelni, hogy lányom legye, tehát, ebből kiindulva, tuti lány lesz, ha lesz :-)

Amúgy ismerek olyat, aki nem tudta teljesen elfogadni: az apám. ő mindig fiút akart, erre két lánya lett. Én úgy nőttem fel, hogy folyton azt hallgattam, mennyire szeretne egy fiút. Sose volt igazán jó kapcsolatunk, rossz volt látni, hogy mások gyerekeivel, főleg a fiúkkal sokkal figyelmesebb, mint velem. Persze, mikor az első unokája fiú lett, boldog volt, én meg kiköszörültem végre a csorbát, de ez a tüske máig bennem maradt.

Ismerek egy párt. 4 fiuk van. Ott apuka dilizik be lassan, mert lányt akar minden áron. Anyuka ép csak megszülte a 4-et már csinálná a következőt hátha az lány lesz.

Szegény asszony meg ki van zsigerelve teljesen. :( Apuka mondta, hogy addig próbálkoznak amíg lány nem lesz.