Van olyan anyuka itt, akinek első szülés után szorongásos problémái voltak, és bevállalt egy második babát? Mi volt a 2. szülés után?

Nekem csak olyan volt, hogy féltem egyedül, féltem a sötétbe, attól is, hogy nehogy éjjel bekakiljon, és át kelljen mennem vele a másik szobába pelenkázni. Ráadásul tél volt, hamar sötétedett, nagyon nyomasztott. Szerencsére a szüleimmel egy telken lakunk, így általában itt voltak, mikor a férjem nem volt itthon. Azóta sem múlt el teljesen, még mindig utálok este egyedül lenni, és addig nem tudok elaludni, míg a férjem haza nem jön. Mikor kivették a párom manduláját és kórházban volt, megkértem anyukámat, hogy aludjon itt.

És ebben az a csúnya, hogy előtte évekig éltem egyedül, és imádtam, soha eszembe nem jutott félni, a terhesség alatt sem (bár akkor már nem laktam egyedül), sokat járkáltam ki éjjel nassolni, pisilni, sosem féltem.

Most meg már előre tartok tőle, hogy mi lesz télen :(. Ráadásul szeretnénk még egy babát, nem tudom mi a fene van velem, de remélem, hogy "kinövöm".

Első vagyok, igen, ez akkor jelentkezett először, amikor haza jöttünk a kórházból, előtte nyoma sem volt ilyennek.

De igyekszem legyőzni, remélem sikerülni fog.

Igazából olyanok jutnak eszembe, hogy valami olyat látok egyszer amit nem szeretnék (pl. szellemet, vagy ilyesmit, netán betörőt, vagy a gyerek mond valamit, hogy lát valami olyat amit én nem). Nem is tudom honnan jönnek ilyen hülyeségek az agyamba :(.

Sokszor gondolok arra, hogy milyen lehet azoknak az anyukáknak, akiknek a férje mondjuk éjszaka dolgozik, ne adj isten egyedülállóak.

De nagyon szeretnék a régi önmagam lenni, aki soha semmitől sem félt :).