Van köztetek olyan anyuka, vagy ismertek olyat személyesen, akinek a babája alig, vagy egyáltalán nem kapott anyatejet?

Nem tudom, így jártál-e, de ha igen, ne lógasd az orrod. Nekem ugyan nincs ilyen tapasztalatom, de úgy gondolom, régen is és most is voltak/vannak olyan édesanyák, akiknek valamiért nem megy a szoptatás. Régen ment a szoptatós dajkához a gyermek, ma pedig ott van a 8 hónapig receptre felírható anyatej (más édesanyáé), és a tápszer is.

Nem biztos, hogy elapad a teje ezeknek az anyukáknak, mert olyan is van, hogy nincsenek tejmirigyek a mellében, ami miatt a szoptatás fizikailag eleve lehetetlen.

Van egy eszköz, Medela sns a neve. Ez egy kis tartály, amibe a tejet/tápszert lehet tölteni, és egy kis szonda segítségével, amit a mellbimbóhoz kell erősíteni, megtapasztalható a szoptatás élménye. A baba ilyenkor az anyamellet szopizva jut hozzá a táplálékhoz. Olvastam erről egy anyuka beszámolóját (Szoptatás tejmirigyek nélkül volta címe, azt hiszem), és ő boldogan "szoptatott" ezen a módon.

Gondolj arra, hogy bár a szoptatás nem mindenkinek adatik meg, de a GYERMEK szoptatás nélkül mégis. Csak ez számít. Rengeteg babára hiába váró asszony odaadná mindenét azért, hogy gyermeke lehessen, ha tudná szoptatni, ha nem.

Ne engedd magadnak, hogy ne lásd a fától az erdőt!

Rám ez igaz. Gyakorlatilag nem volt tejem. Volt hogy 40 percet volt mellen a babám, megmértem és 0 grammot szopizott. A mellem egyáltalán nem nőtt a terhesség alatt és utána sem. Nem éreztem semmi feszülést szülés után. Próbáltam fejni, jött pár csepp, de semmivel nem tudtam szaporítani. Nincs bűntudatom, fájdalmam sem volt, abbahagytam a próbálkozást és semmi nem történt. Nem kellett apasztani, nem volt mit. Egy ideig hozattunk tejet mástól, de az nagyon nem vált be, így tápszert kapott a babám. Már több, mint 1 éves egészséges kislány és nagyon szoros a kapcsolatunk.

Egyébként engem sem tudott szoptatni az édesanyám, de a mai napig nagyon szeretem és a jó a kapcsolatunk.

én minden szoptatási próbálkozást végigbőgtem, meg utána egy órát. nem sok tejem volt, egy kicsit tudtam növelni a mennyiséget, de hiába, mert nem tudott szopizni a gyerek. ha sikerült is 100-ból egyszer bekapnia, vagy ki is esett a szájából, vafy elengedte, vagy azonnal elaludt. ő üvöltött, én bőgtem , apa vigasztalt mindkettőnket. szép kép lehettünk . valamiféle arcizomgyengesége volt a gyereknek, amit azóta kinőtt. azóta is minden nap eszembe jut, h. mi van ha kitartóbb lettem volna, ha sokkal gyakrabban fejek, ha azonnal elmegyünk tornára, ha nen adom fel egy hónap múlva, ha kitartóbb vagyok hahahahaha.. .

az biztos, ha belegebedek, a tesót szoptatni fogom!

Egy ilyet ismerek. Ő a kórházban még mellre tette, de saját bevallása szerint nem nagyon jött belőle semmi, ezért otthon már nem próbálkozott, illetve azt is mondta, hogy tulajdonképpen nem is igazán akart szoptatni. Alapvetően úgy gondolom, hogy megteheti az anya, hogy ezt eldöntse, de az ismerősöm azért egy nagyon érdekes figura ilyen téren: az anyukájával lakott, amikor megszületett a babája, és az első naptól a nagymama kelt a babához éjjelente, na meg (szintén saját bevallása szerint, nem én állítom, hogy ezt gondolta) az ismerősöm már a kórházban oda meg vissza volt, hogy végre megint rágyújthat. Terhesen nem cigizett amúgy.

Én nem mondom, hogy az illető rossz anya, azt viszont igen, hogy elég rendesen lusta és felnőtt korára is az anyukája elkényeztetett kislánya maradt, aki a számára kényelmetlen feladatok alól bármi áron kibújik, és ebben az anyukája lelkesen közreműködik.

De mint mondtam, amúgy azt gondolom, az anyának joga van eldönteni, hogy akar-e szoptatni, vagy sem, mert ő tudja, mennyire egyeztethető ez össze az életvitelükkel. Hogy az ismerősöm milyen, az egy másik kérdés.