Elsősorban anyukák véleményére lennék kíváncsi, azért ide írtam a kérdést!? Tovább lenn.

Nem tudom van vagy volt e hasonló helyzetben már anyuka, mint amilyenben most én vagyok. Már az elején leírom egy mondatban, hogy azokat ne fárasszam akiket ez a téma nem érdekel, hogy most nem a gyermekemről szeretnék kérdezni, hanem az érdekelne hogy vajon egy gyermektelen barátnő megértheti e hogy egy gyermekes anyuka mennyi feladatot lát el egy nap, és hogy mennyi ideje jut a gép elé ülni, és így fenn tartani barátságokat.

Van egy barátnőm, aki még 21 éves, tanul- bár dolgozik melle, és albérletben lakik - mégis azért kicsit lazább élete van mint nekem, akinek egy másfél éves lányom van, és uton van a második, akivel félidőben vagyok. A gyermekem születése előtt ismerkedtünk meg a munkahelyemen, sok mindenben megértettük egymást, így kialakult egy szoros kötődés köztünk. De időközben elkellett költöznünk egy másik városba, így közel 75 km-re lakunk egymástól, és a kapcsolatot csak neten tudjuk tartani. Viszont nekem nagyon kevés időm jut erre (napi szinten talán 1 óra) a háztartás vezetése és a gyermek nevelése mellett.

Néhányszor megkaptam hogy ő nem írja le részletesen mi van vele, mert nincs KEDVE arra várni hogy majd mikor lesz időm elolvasni, és talán válaszolni az ő leveleire. Hozzá teszem hogy van hogy este 11 után is leülök hogy válaszoljak neki.Persze nem tudom kiszámolni hogy pontosan mikor ír, és hogy én mikor álljak készen hogy ott üljek a gépnél.

Ezzel akkora bűntudatot tud kelteni bennem,mintha megcsalnám , vagy cserben hagynám! Pedig amikor nem "vele" vagyok akkor lányommal töltöm minden időmet, és a háztartást vezetem.Párom sajnos reggeltől estig dolgozik.Szóval este meg vele szeretnék lennék.

Mostanra eljutottam arra a szintre hogy nincs erőm "harcolni " a barátságáért.

Bocsánat ha nagyon hosszú lett. A kérdés az hogy volt e már valaki hasonló helyzetben? És hogy mit gondoltok a kialakult helyzetről? Illetve erről a barátságról, fenn tartható így?