Hogy jut időtök magatokra baba mellett?

Te jó ég! Bántani, ütni egy 10 hónapost, üvölteni vele hogy bekakil, úristen, a szívem megszakad...

Tudom, hogy nem javítok semmit ezzel, de nagyon furdal a kíváncsiság, ide írogatni, olvasgatni hogy van időd, ha ennyire nagyon elfoglalt vagy egy picike mellett?

De válaszolok a kérdéseidre is. Nekem egy 20 hónapos kisfiam van, segítségem lehetne, anyukám mindig mondja, hogy szóljak, ha kell valami, vagy vigyem hozzájuk a kisfiamat, de nagyon ritkán (leginkább soha) nem veszem igénybe, mert nem nekik szültem a gyereket, én akartam őt, örülök neki, hogy itt van, és nem akarok megszabadulni tőle. Annyit szokott segíteni, hogy időnként főz nekünk, bevásárol nekünk, de ha ezeket nem tenné, akkor sem kellene megszakadnom a sok munkában.

Ha takarítok, a kisfiam mindig "segít". Régebben pihenőszékben, etetőszékben jött velem, mostanában a játékporszívójával és együtt dolgozunk. Ha főzök, akkor ott van velem a konyhában, ha épp nyugisan elüldögél az etetőszékben, akkor ott, ha nem, akkor pakolgatja az edényeket, ott is "segít". Azt a munkát, ahol nagyon zavaró lenne a jelenléte, azt akkor végzem el, amikor alszik.

Mivel egy ilyen picike még majdnem kétszer annyit alszik, mint egy felnőtt (a tied nem szokott aludni?!), ezért több órám marad "egyedül". Ilyenkor végzem el azokat a dolgokat, amiket az előbb írtam, vagy magammal foglalkozom. Mint írtam 20 hónapos, még soha nem töltötte máshol az éjszakát. Havonta kb 1 alkalommal 1-2 órát van anyukáméknál, de ezt is inkább csak azért, mert ők igénylik. Ilyenkor azt érzem, hogy hiányzik, olyan üres nélküle a lakás, alig várom, hogy hazahozzuk.

Még egyszer írom, sürgősen kérj segítséget. És ezt most nem úgy értem, hogy kérj meg valakit, hogy takarítson ki, hanem fordulj szakemberhez (pszichológushoz), mert nem normális dolog, ahogy érzel, és főleg amit művelsz. Hagyd a takarítást, hagyd a házimunkát, a főzést, ezek a dolgok most a legkevésbé fontosak. Helyette keress valakit, aki vigyáz a babádra és menj orvoshoz. A gyereked személyiségén súlyos nyomokat fog hagyni, amit most csinálsz vele.

Miért akarsz még több gyereket, ha így érzel a meglévő iránt is? Ezt egyszerűen fel nem tudom fogni...

9 hónapos a lányom, a férjem este 7-re ér haza.Mindent egyedül csinálok,hétvégente suliba járok akkor anyukámnál van a gyerkőc.

Éjszaka minimum 5x kel nappal nincs el járókában sem a kiságyban.Lépeget állandóan utána rohangálok, napközben sem alszik maximum egy órát.

Főzni két napra próbálok illetve vannak nyűgös tartalékok.:)

Nálam nem opció, a sírni hagyás ezért akkor takarítok ha nem nyűgös, szokott segíteni húzza maga után a portörlőt vagy kipakolja a csipeszeket..

Állandóan fáradt vagyok ezért elkezdtem vitamint szedni, talán neked is segítene meg a magnézium.

Ne üsd a babád mert bekakilt, ez a dolga ...

mi is 3-at szeretnénk de ha nem bírod ennyire idegileg inkább mondj le róla szerintem.

Csatlakozok az előttem szólókhoz: menj pszichológushoz vagy pszichiáterhez, mert ez nem normális, ne bántsd szegény babát!

A házimunkát egyszerűsítsd, csináld a minimumot, vegyetek robottakarítót/robotporszívót, kaját nyugodtan rendelhetsz kajafutártól, vagy főzz 2 naponta 2 napra előre, egyetek néha félkész kaját. De létezik takarítónő és bébiszitter is, nyugodtan vedd őket igénybe néha napján. És a párodat is vond be abba amibe csak tudod, pl. mikor hazaér a munkából 1-2 órát vigyázzon a gyerekére, amíg magaddal foglalkozhatsz kicsit, hétvégén segítsen a takarításban, amíg alszik a gyerek. Ketten nagyon hamar végeznétek. Ne mártírkodj, hanem tegyél lépéseket!

A magne b6 jót tesz az idegeidnek.próbàlj többet aludni. Ha a párod otthon van, akkor csináld a házimunkát. 2 naponta főzz. Elég a babádnak is. Hagyd játszani sokat egyedül de félszemmel mindig figyeld. Ha van barátnőd akkor menjen át hozzáto.. Ő babázik. Te pedig fellélegzel. Nàlunk bejött ez. Ilyenkor nem én rohangálok. Vendegeket is hivj magatokhoz. Kóla keksz elég a vendéglátásukhoz és te is jobban fogod érezni magad társaságba. Vagy vidd játszóhàzba más gyerekekhez. Igy együtt tudtok lenni és mégsem otthon. Sokat számít. De ha nem bírod akkor nem kell több gyerek.

1 éves fiú anyukája

Valahogy át kellene állítani a dolgokat a fejedben, nem bántásból. Máshogy kellene hozzáállnod.

Én már csak mosolygok azon, ha valakinek 1 gyereke van, és panaszkodik, de tényleg. Nekem 4 van, egy iskolás, illetve 11 hónapos ikrek és egy 2 és fél éves. A kicsik jó babák, a 2 és fél éves viszont eleven, nem lehet magára hagyni. Az éjszakát végigalusszák 3 hónapos koruktól, addig nagyon ki voltam, gondold el, nemcsak 1 gyerek bőg éjjel, hanem kettő. De volt olyan, hogy az akkor másfél éves is felébredt, így 3 gyerek ordított torka szakadtából.

Általában sikerül összehangolni az ebéd után alvást, ilyenkor van 2 óra szabadidőm. De délután, amikor mind fenn van, és még a nagy is jön, hogy tanuljunk... Nem könnyű. Most etettem őket, tisztába tettem szép sorban mind a 3 kakis gyereket, most elvannak, itt pihizek egy fél órát, aztán mosás, teregetés, főzés, etethetek megint, de addigra a szoba is felfordult lesz, pakolás, mosogatás, ebéd... De utána csak elalszanak. Néha nagyon fárasztó, múltkor sírva is fakadtam, amikor főzés-sütés közben a nagy felfordította a konyhát, a sáros krumplit kiborította a földre, a tojáshájat szétgyúrta, mire el is mosogattam, jövök be, itt a púdert öntötte ki, pedig előtte porszívóztam. Na, itt konkrétan sírtam. De ez egyszeri eset volt.

Hozzááláás kérdése. Szerintem te egy spirálban vagy. Kimerült vagy, így csak a rosszat veszed észre, aztán ettől még lejjebb kerülsz, és ismét csak a rossz tűnik fel. És teljesen bele is lovallod magad, hogy neked milyen rossz.

Napközben nincs el a baba? Ha más nem, járókába, kiságyba beleteszed, adsz neki játékot, így csinálhatod a dolgodat. Vagy tedd ki a szőnyegre, játékokkal, dőlj el, nézz 1 filmet, én is ezt szoktam tenni. (meg tanulok is mellettük még, na, az durva....)

Milyen a napotok? Mit csinál ababa?

Ahogy elöször végig olvastam,azt hittem,hogy valami 18-19 éves kislány írja. Ahogy másodjára végig olvastam akkor ugrott be,hogy legalább 25 évesnek kell lenned.

Te amikor kitaláltad,hogy gyereket akarsz akkor mit gondoltál? Hogy egész nap csendben fekszik és te ugyan úgy élheted tovább az életedet,mint eddig?

Menj orvoshoz és ne bántsd a kicsit.

"Ti hogy élitek át azt hogy nincs semmi idő magatokra?"

- Ez nem túlélés kérdése, aki gyereket vállal ezzel számolnia kell.

"Hogy szakítotok időt magatokra?"

Sehogy..a gyerekek és a háztartás minden időmet elviszi, de ezt egy percig se bánom.

"Kire bízzátok a kicsit?"

Senkire.A gyerek nem egy pulcsi, amit kölcsön adok.

"Mikor kapcsolódtok ki?"

A gyerekeimet mikor nézem hogy játszanak annál jobb kikapcsolódás nincs!

"Hogy alszotok 8 órát egy nap?"

3 éve nem aludtam 8 órát.

"Hogy oldjátok meg hogy teljesen egyedül legyetek napi egy órára?"

Sehogy..maximum napi 15 percet vagyok egyedül..amíg elmegyek wc-re..

De idefigyelj!!!Te nagyon gyorsan menjél orvoshoz.Azért ráverni a seggére mert bekakil!!!Ne haragudj, de az egyetlen érzelem amit kiváltasz belőlem az, hogy ha most előttem állnál úgy megrángatnálak hogy a bugyidból kiesel!!!Az én kisfiam 11 hónapos, a nagylányom 3 éves...az életben nem ütném meg őket, pedig aztán nem egyszerű gyerekek.Nézz már kicsit magadba, és lépjél túl a kis önérzeteden..nálad nem a gyerek az 1. hanem te magad!!!De így nem lehet gyereket nevelni!!!

Én úgy gondolom hogy nem kellett volna gyereket vállalnod, nem hogy még szülni 2-t!!??!!??Jesszusom..

Szívem szerint megfognám a kisbabádat és jól megszeretgetném és többet vissza se adnám neked..

Szánlak rendesen..egy gyerek a világ legnagyobb ajándéka, és te egy megoldandó feladatnak tekinted, amit egyébként meg nem tudsz megoldani!!!Mi lesz a dackorszaknál????Agyonvered???Mert a te formádat mutogatják általában az esti híradóban!!!

Nem vagyok egy ősanya...de azért ez???

Szegény kicsike..:(