Mi lehet a bajom ha 17 évesen hihetetlenül vágyom már gyerekre, viszont ha megszületne, egyszerűen félteném az élettől?
Kb 2 éve belémhasított hogy közeledik a 18. év, amikor pofátlanság itthon lakni ingyen stb...mindjárt elmúlik a gyerekkorom és azóta ha itthon játékokat pakolok úgy érzem hogy csak akkor "élhetem túl" hogy elmúlik a gyerekkorom ha gyerekem lesz miután saját lakást, munkahelyet találok.
Ez ilyenkor normális érzés vagy le kéne állnom az ilyen gondolkodással és szépen iskolába járni?:D
A másik problémám ami ebből a gyerekvállalás gondolkodásból jön hogy én mindig rosszul éreztem magam amíg nem tanultam meg rendesen hogy milyenek az emberek, általános iskolában én voltam az osztály rondája, mindig nyomoréknak hívtak a fiúk (a lányokkal jól elvoltam), a nevem nem is létezett csak a nyomorék meg valami csúnya szó, mindig megaláztak a tanárok azzal hogy fiú-lány ültetést csináltak és mindenki undorodott attól hogy mellém üljön stb.
Az is nagy baj hogy annyi mindenre emlékszem hogy amikor kicsi voltam miket mondtam/csináltam mert neveletlen voltam (anya otthagyott apával amikor testvéremmel kicsik voltunk, apa meg nagyon "profi" volt az a csoda hogy még nem itta magát halálra-.-).
Már nagyon panaszkodok, de csak azt akartam kérdezni hogy ugye nekem nem volt szerencsés a gyerekkorom és nem szenved minden gyerek? Rettegek attól hogy a saját gyerekemet milyen életre ítélném...
válasza:Jól látod. Amikor nem teljesül valakinek a szüleivel való bensőségesség, akkor azt általában a párkapcsolatban próbálja megszerezni. Ha ott sem sikerül, akkor van irreális gyerekvágya, mert akkor a kisgyerektől reméli ugyanazt, amit nem kapott meg ott, ahonnan JÁRT volna.
De meg tudod gyógyítani, erre már számos módszer van és könyvek is.
válasza:Nem gyerekre vágysz, hanem a SAJÁT gyerekkorodra. Rettegsz felnőni és ingadozol a már nem gyerek - és a még nem felnőtt között. Ezt hívják pl. tinédzserkornak.
A felnőtté érés egy folyamat, egy belső testi és lelki folyamat eredménye, amit nem szabad és nem is lehet erőszakkal kívülről irányítani. Mindenki másként érik.
Vizsont vannak olyan nők - és főleg nők!!! -, akik nem bírják elviselni a virágzó ifjú lánnyá nőtt lányukat, unokahúgukat stb. Ők azok, akik állandóan "jóakarólag" persze (hiszen a Pokolhoz vezető út is is jószándékkal van kikövezve...) szóval ők nyomatják neked ezt az alábbi mondathalmazt és a többit, amit leírtam. Tiszta puszta merő irigységből és gyűlöletből. Bizony! Az idősebb, már elhervadt és elkelt nőstény rivalizálása a fiatallal. Férfinál is, nőnél is van ilyen.
Ne számolj te éveket - a felnőttség nem mindenkinél közönt be korán, és főleg nem azonos a jogi felnőttséggel (a a 18.életév betöltése).
Viszont azt az embert, vagy embereket, akik folyton ezt szajkózzák neked, pl.
- hogy te már felnőtt vagy, itt az ideje ennek vagy annak...
- hogy te már nem vagy gyerek,
-hogy lassan ezt vagy azt KÉNE (szerintük!) csinálnod, stb.
Azokat az embereket tessék szépen ignorálni, még ha a saját édesanyádról is van szó. Törődjenek csak a saját életükkel. Ha valami jó van a 18. életév betöltéésben, az az, hogy nem vagy többé köteles velük élni és szót fogadni nekik.
Majd eljön mindennek az ideje. Más időben virágzik a rózsa és más időben a tiszafa - ahogyan a mondás tartja.
És eszedbe se jusson 18 évesen egy boldogtalan kölyköt a világra dobni, csak mert szeretethiányod van! Ha az van, azt az anyádon kérd számon és várd meg, amíg felnősz és okosan tudsz dönteni a gyerekvállalásról.
Nagyon-nagyon jól tudom hogy van akinek sokkal rosszabb a sorsa az enyémnél...
De igazán sajnálom, hogy más is érez olyat, hogy a gyerekének nem akarja azt adni amit ő kapott :( Eléggé visszatart ez sokmindentől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!