Akik úgy gondolják, hogy nem kell külön szoba a gyerekeknek, azok mit szólnak ehhez?

Szerintem az az ideális, ha minden gyereknek van külön szobája. De ez a lakás/ház mérete, anyagi okok miatt nem mindig kivitelezhető. Nem hiszem, hogy a közös szoba vagy a külön szoba önmagában meghatározó lenne, hogy valakinek milyen jó vagy rossz a gyerekkora. Vannak hátrányai és előnyei is mindkettőnek.

Pl. akinek mindig volt saját szobája, nem biztos, hogy olyan jól tud alkalmazkodni, mint akinek meg kellett osztania valakivel.

Nekem sem volt saját szobám, a húgommal osztozkodtunk. Mind a ketten ép, normális felnőttek lettünk, nem lett hátrányunk semmi a közös szobából.

Nem kell túldramatizálni a helyzetet, nem lesz "lelki sérült" a gyerek, ha a szülők nem tudnak neki külön szobát biztosítani.

Azonos nemű testvéreknek szerintem jó ha, egy szobában vannak, és egy szobában (még egy piciben is) meg lehet oldani a saját, intim élettér kialakítását.

Külön nemű gyerekeket én nem tennék egy szobába, maximum úgy, hogy a szoba teljesen galériázott, így el vannak szeparálva (kiskamaszkor kezdetétől fontos ez szerintem).

16 éves koromig közös szobám volt a 6 évvel fiatalabb húgommal. Nem éreztem problémának, elvoltunk. De biztos vagyok benne, hogy ha nem kapok külön szobát kamasz koromra, azt nehezen viseltem volna.

A barátnőm 6 évvel fiatalabb öccsével volt egy szobában, egészen addig, amíg el nem költözött otthonról. Azért az keményebb volt. Annyit megtettek a szüleik, hogy egy fa paraván szerűvel ketté választották a szobát.

Egyébként attól, hogy 16 éves korom közös volt a szobánk nem nagyon érzem magam alkalmazkodónak. Ha nyaralni mentünk, vagy kirándulni, utáltam és most is utálom megosztani a szobát másokkal. Idegesít, hogy más szuszog, horkol, nem akkor fekszik amikor én, stb. :)

Ez alól az iskolai táborok és kirándulások csak a kivételek. De felnőtt koromra az jellemző, hogy nem vagyok alkalmazkodó ilyen téren.

3 szobás lakásban laktunk,a 2 éves tesóm egyedül uralta a 18 m2 szobát, nekem meg a nagyszüleimmel kellett osztozni 6 m2-t kaptam, de nem az ablaknál, hanem a szoba végében.

Később amikor elromlott a szemem a terméeszetes fény hiányában, akkor bekerültem a 3 éves mellé, hát nagyon kellemes volt tényleg, semmit nem lehetett tőle tanulni.

Értelmiségiek ne rakják a gyereküket közös szobába, ha a kölykök nem tanulnak tovább akkor szakmunkásnak mindegy.

Nem mindig lehet megoldani ahány gyerek annyi szoba, anyagi kérdés. Mondjuk ellentétes nemű gyerekeknél mindenképpen fontos, de ott sem mindig lehet megoldani gondolom, mert nem biztos hogy van pénz.....

Ha valaki önkielégíteni akar stb, ahogy a másik fórumba írta valaki, szerintem megtudja oldani, gondolom a tesója nincs mindig ott a szobába, mert még nem jött haza a suliból, vagy éppen átment valakihez stb. Öltözködni lehet a fürdőszobában, így nem kell a másik előtt. Nekem nincs tesóm, így nekem ez kimaradt :) de biztos megoldottuk volna ha gond lett volna ebből.

De amúgy persze az a legjobb, ha van külön szoba.