Ti mennyire tartjátok fontosnak, hogy a gyermetek klasszikus értelemben jólnevelt legyen?

Én az első verziót képvisele. Kaptam már, hogy fölösleges dolgokat szólok, tiltok....

Nem erősítem egyik végletet sem. Utánozza, amit teszek, de nem várom el, hogy úgy viselkedjen, ahogy én akarom. Az lesz, aki valójában. Nem hiszem, hogy át kéne formálnom. Az alapvető viselkedési normákat adom át. Ennyi. Ha keményebb ember lesz, akkor olyan lesz, ha lazább, akkor olyan. Senkinek nem könnyebb az élete, mindenkinek meg van a maga keresztje. Nem hiszem, hogy a pénz minden. Nem lesz boldog senki plusz egy nullától a számláján. Az igazán boldog ember szerintem az, aki önmaga lehet, és nem erőszakoltak rá semmit sem. Szóval megvárom, ő milyen.

Terelgetés alatt példamutatást értesz, mert akkor igen. Hangosan köszönök, elpakolok magam után, használom a zsepit, szalvétát, stb. ami alap. De nem szólítom fel, hogy "köszönj Pistike", nem idomítom arra, hogy beadott jelre megfelelő választ adjon. Bízom benne, hogy utánzással elérem, amit szeretnék. Beszélgetünk róla, hogy ki-mit csinál ebben-abban a helyzetben, de soha nem parancsolok rá, hogy "tessék így vagy úgy viselkedni". Nem tetszik ez a hozzáállás, és eddig semmi gond nincs az enyémmel sem. Attól, hogy egy gyerek nem hangoskodik, reflexből köszön, tiszta, csendes és néz ki a fejéből, még nem jelenti, hogy boldog is. Attól, hogy nem okoz feltűnést, nem jelenti, hogy jól szórakozik. Sok szülő összekeveri a jó viselkedést a boldog élettel. Túl sok szabály között nem lehet valaki szabad és boldog. Inkább ne köszönjön a szomszéd néninek, ha nem akar, legyen nyakig sáros a homokozóban, stb.

Köszönés, kérem, köszönöm, stb. Szerintem ez alap, én erre nevelem őket, és mások tiszteletére. De azt azért nem gondolom, hogy a példádban levő dologgal kizárnák egymást. Illemtudóan is lehet valaki egoista.