Nálatok előfordult már, hogy a gyerkőcötök a keresztneveteken szólított?

Ez sokaknál előfordul. Főleg hogy a gyerek azt hallja, hogy a neveden szólítanak. Szerintem szépen javítsd ki, hogy igen, anyának ez a neve, de te anyának szólíts, mert én az anyukád vagyok.

Egyébként volt egy időszak, amikor én is a nevén szólítottam anyukámat, bár nem emlékszem rá, olyan pici voltam :)

Minket a keresztnevünkön szólítanak a gyerekeink, kb. azóta, hogy rendesen beszélnek. Eleinte mama és papa volt a gügyörészős szólítás, majd keresztnéven szólítás lett belőle, és most már (iskolás korban) leginkább keresztnév, de ha nagyon kedveskednek, ölelgetnek, akkor időnként mamáznak-papáznak.

Először számomra fura volt, mert én „anyu-apu”-ként hívtam a szüleimet. Aztán rájöttem, ennek egyetlen oka van: hogy mi egymást a férjemmel sosem anyuzzuk/apuzzuk/mamázzuk/papázzuk stb., hanem a keresztnevünkön szólítjuk egymást, és így beszélünk egymásról a gyerekeknek is. Bevallom, ma már abba fura belegondolnom, hogy miért beszél az emberek zöme egy szerep szerint a másikról („majd ha apa hazajön”), mert az oké, hogy én az anyja vagyok a gyereknek, ő meg a gyerekem – akkor miért nem beszélnek a gyerekről sem úgy egymás közt a szülők, hogy „majd ha a fiunk/lányunk/gyerekünk hazajön”, vagy szólítja mindenki „lányomnak” a lányát? :)

A lényeg: engem nem hogy nem zavar, tök jónak tartom, az pedig egy plusz előnye, hogy az összes óvónő/tanítónő és a gyerekek is mindig tudták a nevemet emiatt. :)