Hogyan kell "jol" gyereket nevelni? Ill. melyek a jelentosegteljes korszakok?

A fiam még csak 4 éves. Az én célom, hogy egy sikeres, boldog, gátlásoktól mentes (nem gátlástalan!!) felnőtt legyen belőle. Olyan, aki mer nagyot álmodni és a céljait elérni. Ezért támogatva nevelem, semmi sem tabu téma, mindig van időm meghallgatni (még ha unalmas is, avgy épp ezer más dolgom lenne). Bármit elmodhat, és ha kiborul egy pohár víz, nem megyünk a falnak mérgünkben.

Kicsit úgy érzem ösztönből nevelek, nem nagyon olvastam nevelési könyveket. De akinek a gondolatvilága és meglátásai mondhatni egyeznek az enyémekkel az Vekerdy. Az Ő írásait nagyon szeretem, nagyon gyerekközpontú a felfogása és szerintem az Ő módszereivel nevelt gyerek, értékes felnőtt lesz majd.

Lehet, hogy a fiammal szerencsém is van, mert alapból jó természetű. Okos és érdeklődő, nyitott a világra, az emberekre. Barátságos és nagyon vicces. :) Udvarias és szófogadó. De közben eleven, a szó jó értelmében. Szívesen játszik más gyerekekkel, fut szalad, felmászik, leugrik. Érdekli a foci, már a szabályokkal is tisztában van, nem csak rúgja a labdát.

A dackorszak idején (ami még egy kicsit most is tart) voltak nehezebb és könnyebb időszakok. Volt, hogy földhöz vágta magát, mert nem sikerült valami. De általában apróbb sírások jellemzik ezt az időszakot. Tényleg meg tudjuk beszélni, ha baj van. Fontos, hogy megértsük, hogy a gyerekek ilyen kicsi korban csak azt érzik, hogy valami nem jó. De azt már nem tudják elmondani, hogy pontosan mi is az a rossz. És ezt csak sírással tudják kifejezni. És ehhez sok-sok türelem kell. Hogy később mi lesz, azt még nem tudom. Lesz még kiskamasz, majd nagykamasz jön az újabb dackorszak. De nem félek, biztosan megoldjuk majd.