Beteg gyerek esetén abszurd elvárás hogy az apa ugyanúgy el tudja látni a gyereket mint az anya?

Nálunk egyenjogúság van. Gyerek terén is.

Mivel én a Férjem szabadnapjain dolgozom (heti 2 nap), ezért ő ugyanúgy képes ellátni a 2 éves fiunkat, mint én. Ha kell, az orrát is kiszívja (szerencsére ez ritka).

szerintem az az abszurd, hogy a "gyerek a nő dolga".

Mi betegség esetén 2 naponta váltjuk egymást, így van a munkánkban a legkisebb fennakadás.

Viszont mindig én kezdem, azaz enyém a 2 első kemény nap, és ha férjem van otthon, akkor is gyakran felhív, mert nem mindig biztos magában. Szerintem ha valamiért nem lennék elérhető tutira megoldana mindent, de azért jó napközben hallani róluk.

ő is egy gyerek.

szépen me kell neki mutatni azokat a dolokat, amiket szeretnél ha nem csak a te válladat nyomná, gyakorloltatni a feügyeleteddel(kedvesen)bíztatni, és utána hagyni hogy önállóan végezze.

a kiborulás, panaszkodás, mártírkodás nagyon taszító tud lenni, mégha segítőkész is lenne az ember.

higgadtan, normálisan kell felvezetni a dolgokat, nem napokig kérni, könyörögni, hanem amikor látod, hogy szabad éppen, légyszi gyere ide, segítsd ezt tartani, vagy fogd itt meg, szeretnék haladni, stb

Ilyen esetben is amit a kérdező leírt, az apának ugyanúgy el kéne tudni látni a gyereket, mint az anyának.

Sőt, ilyen helyzetben kötelező is lenne tudnia, mert a katéterezést muszáj megcsinálni, és tényleg mi van ha te kidőlsz mondjuk egy influenza vagy egyéb miatt??

Mondjuk azt nem értem hogy hogyhogy meg se kérdezi hogy van a gyerek? Nem vagytok már együtt?

Ha még együtt éltek és ő ennyire "kívülálló"? akkor én elgondolkoznék a folytatáson, illetve leülnék vele alaposan átbeszélni a dolgokat.

Hát, ha már szerető is van és ennyire nem foglalkozik a családjával, akkor nem az a kérdés, hogy általánosságban mi elvárható, hanem, hogy miért vagy még vele?

Mi köt össze benneteket?