Életünk során mi a fontosabb, hogy milyen/ki lesz a gyermekünk, vagy hogy milyen/ki az anyja, akivel az életünket leéljük?

A lányom iskolájában van néhány ázsiai, és félig ázsiai gyerek, van egy osztálytársa is. Mindenki szereti őket, pont olyanok, mint a magyar gyerekek, itt nőttek fel.

Dehogy bélyegzik meg! Nem tudom, te hol nőttél fel, de az ma már nem divat, sőt! Nekem kifejezetten tetszenek az ázsiai vonások. És mi van a vörös hajúval, meg a szemüvegessel, meg a kövérrel? Te úgy gondolsz rájuk, hogy megbélyegeznéd őket? Ez ugyanaz.

Ha te emiatt mást választanál, nem szereted ezt a lányt.

Én úgy gondolom, hogy a gyerek akkor boldog, ha a szülei azok. Ha nem azzal élsz, akit igazán szeretsz, akkor nagyobb frusztrációt akasztasz a nyakába, mint a szeme! Úgy érzem, hogy ezt könnyebben lehetne kezelni, mint azt, hogy apa mártír módon nem azzal élte le az életét, akibe szerelmes volt. Arra meg semmi garancia, hogy egy másik nőtől született gyereked olyan tökéletes lesz, hogy semmivel nem fogják cikizni. Erre az esély gyakorlatilag nulla. Arról nem beszélve, hogy milyen erkölcsi példát mutatsz annak a gyereknek: értékeld a szeretetet, amit a másik iránt érzel, ragadd meg és légy boldog... vaaaagy: nézz körül, hogy mit vár el tőled mindenki, és aszerint válassz, nehogy kilógj a sorból és megszóljanak.

N32

azért először nem árt ismerned a családját, és hogy mit várnak(el)tőled, mint komolyabb párjától. lehet halálra fognak dolgoztatni egy butikjukban, hogy segíts a családi vállalkozásba címmel..

meg amúgy elégre mégiscsak más kultúra..

Lehet hogy lesz par megjegyzes, de nem hiszem, hogy sok.

Amugy en ezzel a kerdessel inkabb ugy vagyok, hogy en nem tudom a gyerekeimet nem fehernek elkepzelni. Meg kicsit talan felig azsiainak igen, de felig feketenek biztosan nem. Szoval kaukazusi tarsat keresek, ami azert fura mert vannak fekete/ arab / azsiai / felver fiuk akik tetszettek mar, de mivel a gyerekeimet csak feherkent tudom elkepzelni ez van.

Ma már ez egyáltalán nem számít, sőt, 15 éve sem számított, az egyik legjobb barátnőm az általáosban egy kínai lány volt, soha senki sem cikizte, mindenki szerette, miközben egy másik magyar osztálytársamat osztották rendesen, de nem a kinézete miatt.

Sőt, félvérként jó eséllyel szép vonásai lesznek, különleges kinézetre számíthat a szó legpozitívabb értelmében. Ma már nincsenek ilyen határok, amiket a fejedben még elképzelsz, egy csomó ismerősömnél van félvér gyerek, vagy ő maga félvér. Légy boldog az aanyjával, azzal tudod neki a legtöbbet adni.

Édesanya vagyok félvér (afrikai félvér) kisgyermekkel.

Én is úgy gondolom, hogy a párkapcsolatban, a cslaádtervezésben az érzelmeid vezessenek, ne az, hogy majd az esetleges gyermekedet hogyan csúfolják.

Minden gyereket lehet csúfolni, ha akarják, a szőke, kékszeműt is.

Ezzel együtt ma nagyon nehéz Magyarországon külsőre is másnak lenni, mint az átlag.

Mi egy kifejezetten jól szituált, jó körülmények között élő, értelmiségi család vagyunk Budapesten, jobb környéken.

Ezzel együtt az elmúlt hónapokban fokozottan bántanak bennünket is (jelzem: magyar állampolgár vagyok, a gyermekem is kettős állampolgár, az egyik hazája Magyarország, itt élünk, itt dolgozunk, itt fizetünk adót az apjával stb.)

A napokban ért incidens a zöldségesnél (fellöknek, büdös bevándorlóznak), előtte egy forgalmas tömegközlekedési csomóponthoz közeli nagyobb áruhzban (kocsival járunk, BKV-val valószínűleg többet bántanának)- mocskosni*ggerezés, takar*odj-ozás.

A kisfiam füle hallatára szólnak be, hogy menjünk vissza a fára, miért nem tudtam magyar gyereket ÖRÖKBE FOGADNI (fel sem merül, hogy az édes gyermekem!), biztos aids-es, ebolás stb.

Felháborító, megalázó- és hidd el, hogy semmiben nem szolgálunk rá. Én szívesen felajánlom a munkámat: aki jobban el tudja végezni, csinálja :)

Szerencsére a gyermekünk magánóvodába jár, itt vannak más vegyes párok, skandináv-magyar pár gyermeke, portugál-magyar családból származó kicsi, sőt tehetős, kultúrált cigány család tényleg jól nevelt sarja is. Itt nem megy a kiközösítés, sőt.

Nem szabad áldozattá válni, nem szoktam szó nélkül hagyni a beszólást, lökdösődést sem (természetesen nem kell arra a szellemi színvonalra süllyedni, kiváltképp nem gyermek füle hallatára szitkozódni stb.)- de tanácsos a minimálisra csökkenteni a támadási felületet.

Ha majd lesz családod, akkor m,egtanulsz ezzel együttélni, megvédeni a szeretteidet, mert ez is a dolgunk egy szerető családban.